ÚJABB CSAPÁS

Nem elég, hogy egy éve kínlódom, húzom, vonszolom magam beteg bal bokámmal, kislányom egyre sápadtabb, hallgatagabb. Jó falusi levegő kéne a gyereknek, ütöm el feleségem aggódását, de a kórházi vérvizsgálat eredményei vérszegénységet mutatnak. Mivel olyan rosszak az eredményei, Budapestre visszük a Heim Pál gyermekkórházba, ahol a műszerezettség lehetővé teszi a vér részletesebb elemzését és részletesebb ismeretek alapján megalapozottabb kezelését.

Böbikém szomorúan néz ránk a rácsos kiságyból, hisz szemünk fénye első éjszakáját tölti házon kívül. Amúgy is nagyon anyás, “onyát" szeretem, "onyával" megyek”, mondja mindig csöpp kis ajkaival. Összeszorul a szívem a búcsúzásnál, de ki kell bírni neki ezt a pár napot, és különben is Budapesten dolgozom, naponta bejövök majd meglátogatni.

Délután visszajövök, búcsúzom el és alig várom, hogy a munkaidő után, három Kinder tojással felszerelkezve, itt legyek. Hármasával veszem a lépcsőket, amikor az osztályra érkezve aggódó, együtt érző hangon közli az ügyeletes doktornő, hogy kislányunkat sürgősen egy másik klinikára kell átvinni, mert annyi méreganyagot találtak a vérében, hogy valószínűleg valami vese problémája lehet. Torkomban dobog a szívem, de megnyugtatom magam, hogy nagy baj biztos nincs, és másnap feleségemmel átvisszük Böbét a gyermekklinika veseosztályára. Mikor délután feleségemért megyek, elsötétül előttem a világ, mintha egy kút alján hallanám szavait: - Böbe veséje nem működik, meg fogják műteni, ha egy hónappal később hozzuk, meg is halhatott volna! Mélységesen szégyelltem magam nagyképű, falusi levegőre vonatkozó célzásom miatt.

Este összeült a család - úgy döntöttünk, hogy a fiuknak is elmondjuk - és patakokban hullott a könnyünk. A műtét során egy műanyag csatlakozót építenek, ültetnek be Böbe hasfalába. Ezen keresztül - naponta háromszor végzendő, ún. peritoniális dialízis keretében - dializáló folyadékot kell a hashártya és a has nyálkahártya közé folyatni, és onnan leengedni, így helyettesítve a vesék hiányzó munkáját. Még ez is jobb, mint a gépre járás, mert a felnőtt vesebetegeknek kanült (fém csatlakozót) ültetnek a csuklójukba és heti két-három alkalommal 7-8 óra hosszat fekszenek egy helyben, miközben vérüket - veséjük helyett a művese (vesegép) átszűri.

Mennyi szeretet van a gyerekekben, mondom feleségemnek este, mert a fiúk első reakciója az volt, hogy Gergő elektromos orgonáját, Viktor pedig a walkmanját ajánlotta fel Böbének. Vasárnap pedig elmegyünk a templomba, szaladt ki, szinte reflexszerűen a számon. Át sem gondoltam miért, csak valahogy ösztönösen mondtam, mint ahogy esőkopogásra Edit a száradó ruhákat beszedi.

El is mentünk vasárnap a templomba, és amikor a műtét után két héttel, már Böbével együtt mentünk, úgy ültünk, mint galambok a padban. Előkészítettem a húszasokat a prédikáció után, a gyerekek élvezték a perselyezést, szóval jól elvoltunk. Bizony van vagy huszonöt éve, hogy misén voltam. Előfordult ugyan a huszonöt év alatt, hogy alkalmasint a nyár forrósága, vagy a stressz elől templom hűvösében kerestem menedéket, de legfeljebb ötévente. Most pedig itt ülök a misén és bizony a Miatyánkot sem tudom végigmondani.

A miseszöveg és a miserend is megváltozott, a Hiszekegyet is átkomponálták, pedig én a régi archaikusabb szöveget szeretem, azt mormolom, míg a többiek az újat kántálják. Jópofa ez a közös gyónás, nem kell a gyóntatószékben a papnak elmondani, kinyögni a szégyellt bűnöket. Legyen békesség köztetek, hangzik a felszólítás, de ezt valahogy felesleges külsőségnek érzem, így tovább lógatjuk végtagjainkat, míg a többiek lelkesen kezet fognak egymással. Valahogy a szentbeszéd sem a régi. Emlékszem gyermekkorom kedvelt tisztelendőjére, Prochnov atyára, aki olyan lendülettel, hangerővel tudott prédikálni a kilences misén, hogy még a hátul álló belügyes megfigyelő is összerezzent, amikor felemelte a hangját. Mikor Prochnov atya betegsége miatt a tizenkettesre jártunk, Lehel atya a mise 60 percéből negyvenet prédikált és húsz perc alatt csapta össze a szertartást. Könnyeztek a hivők. Igaz, hogy őt évtizedekkel később egy hűvösvölgyi sörözőben, hölgytársaságban láttam, de prédikálni nagyon tudott.

Ebből a monoton, el-elcsukló hangból pedig nemigen értek sokat. Amikor pedig az egyik prédikációban a választást, a pártokat is beleszövi a pap a szentbeszédbe, majdnem felállok és kimegyek a templomból. Régi ellenszenvem, mely kamasz koromban eltávolított a vallástól, majdnem újraéled, aztán az érett férfiak nyugalmával visszaereszkedem. Mise végén mintha zsinóron húznának, úgy megyünk kifelé, mert a templom melletti utcában a füstös sörözőt kínai étteremmé alakították. Jókat ebédelünk a kínai étteremben. Gergő útközben naivan kérdezte, vajon szentelt rágógumit kaptak-e az emberek, mert megfigyelte, hogy az áldozásból visszatérők szája mozgott, ahogy az ostyát nyelvükön elolvasztani igyekeztek. Feleségemnek is ínyére volt a vasárnapi program, mert legalább nem kellett főznie, egyszóval minden klappolt.