ÚJABB PRÓBÁLKOZÁSOK

Az Elixír újság és a Természetgyógyászat immár állandó olvasmányommá lépett elő. Az Elixír könyvküldő szolgálatot és egy könyvboltot is működtet, melybe a kíváncsiság elvisz. Luján jut eszembe, mikor megpillantom a Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek c. könyvét, melynek megkapó címlapja - két felfelé tartott kéz, melyekből sugarak jönnek ki -  szinte vonzza a tekintetem. A könyv egy halom új információt tartalmaz, és bár leírja az energiaátadás módszerét és a csakrákról is információkat ad, a megtapasztalást nem helyettesíti.

 Radiesztéziai ismereteimet itt már ki tudom használni, mert a könyv rajzai, ábrái alapján az egész család korona csakráját kiingázzuk és az inga alapján érdekes következtetéseket vonhatunk le belőle. Feleségem, nagyfiam és kislányom a “normális” kategóriába kerülnek, Gergő fiamnál “pozitív káosz” -t mutat a kis értelmező szótár, nálam pedig igen komoly érzelmi blokk a diagnózis. Bár feleségemmel erről nem sok szót ejtünk, érzem, hogy vele való kapcsolatom nem rendezett, nem érzem úgy, hogy szeretne és ez szinte bénítóan hat rám. Mégis valószínűtlennek tűnik a gondolat, hogy ez lenne betegségem oka. Talán csak ezzel kapcsolatos, vagy ezzel is összefüggésben van. Mindenesetre elraktározom az információt a dethlefseni lelki ügyek mellé és homályosan, ösztönösen sejtem, hogy ez még elő fog kerülni.

Az auranövelő medált egy hirdetésben pillantottam meg, és rögtön megláttam az összefüggést. A Gyógyító kezek világosan bemutatta, hogy az aurán milyen torzulások formájában látszik a betegség, meg, hogy a csakrák is elváltoznak rendellenes működés esetén. Ha az auranövelő medált viselem, megnő, rendbejön az aurám, az aura jó állapota pedig egészséget eredményez. Telefonon érdeklődöm a feltaláló-gyártónál, aki megdicséri természetgyógyászati érdeklődésem, s rögtön tanfolyamára is invitál, de valahogy nem érzek még elég érdeklődést magamban. Talán az is szerepet játszik, hogy az embert az vonzza igazán, amit maga fedezett fel, kívánt meg, keltette fel az érdeklődését. Amit úgy ajánl maga az érdekelt, az az ember számára már nem olyan vonzó. Kitartó rábeszélési kísérlete eredménytelen, s úgy döntök, majd egy későbbi alkalommal élek a lehetőséggel.

A medált egy kutyatápot árusító üzletben lehet megvásárolni. Párszáz forintos ára ellenére nemsokára érezhető változást fog okozni állapotomban morfondírozok, miközben megdöbbent az üzlet szokatlan párosítása. Bár Öttevényben, Bécs felé még élőhal - fagylalt párosítást is láttam egy boltban, s ez sem vadabb annál. Ne legyünk konvencionálisak zárom le a disputát magammal.  Néhány napig kíváncsian figyelem magam, de semmit sem észlelek. Jankával futok össze, aki felvilágosít, hogy jobb, ha gyorsan leveszem a medált, mert bár a medált alkotó kőzetek önmagukban hatásos kisugárzást keltenek, a gyanta, amivel össze vannak ragasztva, a fekete mágiában használatos anyag és így jobbat teszek magamnak, ha nem viselem. Nem értem ezeket a rejtett összefüggéseket, de az egész család leveszi a medált és feleségem meg is jegyzi, hogy Böbe vizelete csökkent, mióta a medált viselte.

Annál jobb, gondoltam és az Elixír pinceüzletében bevásároltam gyógyító hatású drágakövekből. Ahogy a megvásárolt szakkönyvből és a helyszíni tanácsadásból kivettem rózsakvarc, hegyikristály és tigrisszem, ami családunkban használható. Otthon nekiálltunk kísérletezni, a csiszolt köveket a csakráinkra helyeztük, de a legkomolyabb tapasztalat annyi volt, hogy a rózsakvarc a tenyerünkben felmelegedett, méghozzá melegebbre, mint a tenyerünk. Ezzel a tapasztalattal is gazdagabbak vagyunk, de a kövek gyógyhatását még nem tudjuk igazolni.

Dethlefsen nagyon megkapóan és értelmesen írta le az asztrológia jelentőségét. A csillagok nem sorsunk meghatározói, csak nagyobb sorsfordulóink jelzői, de így is mérhetetlenül fontos információkat adhatnak kezünkbe. “Sorsunkat megtudni nem bátorság, hanem intelligencia kérdése" írja a hirdetés, s már tárcsázom is az első telefonszámot. Teljes jóslás kb. 1 óra időtartamban  3.650 Ft[1], egy témában -  ami lehet párkapcsolat, hivatás, vagy egészség 1.800 Ft, egy kérdésre válasz pedig 750 Ft. A legdrágább , de legkimerítőbb szolgáltatást választom és egy hét múlva már benn is ülök a piciny üzlethelyiség elsötétített hátsó traktusában. Bizalmatlanul kérdezi, minek a kismagnó és magyarázatommal csak részben tudom eloszlatni kételyeit. 

A hazánkban letelepedett jós szemében keleti nyugalom mellett segíteni, valamit nyújtani akarás is tükröződik. Nevem betűi alá különböző számokat ír, ezeket összeadja, szorozza, elosztja egymással, tenyereimet vizsgálgatja és elég szokatlan módon ő kérdez, tapogatózik. Milyen a házasságom, munkahelyem stb. Kissé zavar, hisz nem mesélni, hanem kérdezni, hallgatni jöttem a jóshoz, de beszélek és hallgatom a választ.

Egetverően új információkkal nem gazdagodtam és alig hallatszott a suttogás a kismagnón, amikor otthon a nagy nehezen felvenni engedett jóslást visszahallgattam. Az évtized végén kritikus időszakot élünk át feleségemmel, melyre házasságunk is rámehet, ha nem készülünk fel kellőképpen és valószínűleg meg fogok gyógyulni. Ennyi a rezümé és valahogy az volt az érzésem, hogy nem lehet sokat tudni előre a sorsról, vagy a jós nem szívesen adja be a keserű labdacsot az ügyfélnek. A találkozó végén kissé kellemetlen, hogy a fizetésnél szól, kapcsoljam ki a magnót. Ha magyarázkodnék, hogy nem az adóhivataltól vagyok, talán még rosszabb lenne, így inkább nem szólok semmit.

Búcsúzóul egy kifejezetten lelki eredetű betegségek gyógyításával foglalkozó szalon vezetőjének címét adta meg a numerológus-tenyérjós, hogy majd őrá hivatkozzak. Anyagi érdekeltséget sejtettem e mögött, de eltettem a szórólapot, hátha jó lesz valamire. A hallottak azért elgondolkoztattak és elhatároztam, hogy másik jóst is felkeresek, hogy egybevágó információk esetén jól előkészített, helyes döntést hozhassak.

Bejelentkeztem hát az egyik újság szerkesztőségi előszobájában “rendelő” léleklátó fiatalemberhez, akinek hirdetését már egy fél éve láttam, de valahogy a csapzott haj, meg a fiatalsága elriasztott attól, hogy felkeressem. Torkomban gombóccal telefonáltam, és alig vártam a 10 nap elteltét, míg egy nap délután ötkor sorra kerültem. A fiatalember kellemes meglepetést okozott. Udvariasan, szerényen fogadott, látható igyekezettel rám koncentrált, majd korona és harmadik szem csakrámra tette egy- egy ujját. Furcsa egy módszer gondoltam, de már áradt is belőle az információ.

- Ön egy örökmozgó ember, a munka megszállottja, akinek nem érdemes szabadságra sem mennie, mert ott is csak a munkán jár az agya. Amikor reggel a cipőjét befűzi, akkor is gondolatban már a munkahelyén van. Hízelgett és bizalmat is keltett a tökéletes diagnózis. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy ezt tudhatta- e valahonnan, de minden kétség kizárva.        - Ön tulajdonképpen egy nulla, mondta némi megfontolás után. Hogy tetszik ezt érteni, kérdeztem udvariasan, mivel mondatát úgy vezette fel, hogy hivatása részének tekinti a teljes őszinteséget. - Ön olyan, mintha Michelangelo mondjuk szobafestő lenne. - Ön a képességeinek talán 2-3 %- át használja ki. - Mivel foglalkozik Ön?

Válaszomra elmondta, hogy sürgősen változtassak munkahelyet, mert más területen képességeim, energiáim úgy törnének fel, mint a buzgár. Búcsúzáskor érdeklődtem  személyes dolgai felöl és megdöbbentett, mennyire nem érdekli a pénz, tulajdonképpen munkanélküli és mennyire betölti hivatása. Persze könnyű annak, aki ilyen különleges képességekkel rendelkezik, gondoltam, de ez a találkozás nagyon megrendített. Itt sem kaptam egyértelmű diagnózist, de nagyon fontos és értékes információhoz jutottam.

Dagadt a keblem a büszkeségtől a Michelangelo hasonlat hatására, de vajon mi az én igazi életcélom, érdeklődésem?  Kisfiú koromban a régészet volt az életcélom. Rengeteget olvastam. Napi 80-100 oldalt is legyűrtem, evés közben, játék helyett, villamoson, horgászás közben. Faltam a könyveket. Aztán, 13- 15 éves korom között papnak készültem, majd a kamaszkor mindent összezavart. Szüleimmel a kapcsolatom teljesen megromlott, legszívesebben virágszedő hippi lettem volna. A gimnáziumban csodámra jártak, hogy bajor bőrnadrágban, hátizsákkal, bakancsban jártam, kezemben egy husánggal, melybe bele volt vésve, Le a kispolgárokkal!

Apám a mérnöki pályát erőltette, mert ő valamikor az akart lenni. A műszaki pálya idegen volt nekem, és sikeresen elszabotáltam egy nullás felvételivel, aztán jöttek a munkás évek. Először a dolláros boltban voltam eladó, de az adminisztrációt utáltam és elmentem a sétahajóra matróznak. Pár hónap után már Pécsett, az uránbányában voltam földalatti csillés és tékozló fiú. Szüleimmel alig, vagy egyáltalán nem tartottam kapcsolatot. Ittam, buliztam, és fényévekre távolodtam a szüleim által megtestesített és rám erőltetni akart polgári ideáltól.  A család fekete báránya akkor lettem, mikor 1973-ban egy hirdetésre brachiból[2] jelentkezve udvarsöprő segédmunkás, majd betanított koporsóforrasztó lettem egy kegyeleti cikkeket készítő szövetkezetnél.

Emellett persze elolvastam az elmegyógyászat és a pszichológia egyetemi tankönyvét, taoista és konfucianista kínai filozófiát és minden egyebet, ami érdekelt, de csakis azt. Kiforróban voltam. Utáltam az akkori rendszert, de beszöktem a kínai követségre Mao könyvet kérni. A katonai szolgálat után a disszidálás vágyával és szándékával jelentkeztem tengerész matróznak, s csak a véletlenen múlott, hogy Athénben a leintett rendőrségi autó rendőrei rövid rábeszélés után visszaküldtek a hajóra. A sikertelen próbálkozás után szabadságra hazajőve egy csodálatosan szép, hosszú szőke hajú, kék szemű utolsó éves medikával ismerkedtem meg, aki feleségem lett.

Orvosnő férjeként irodában kellett elhelyezkednem. Szüleim unszolására estin továbbtanultam és annyira féltem, hogy ki ne bukjak, hogy végül jeles diplomát szereztem a külkereskedelmi Főiskolán. Értékesítési előadóból, marketing előadó, csoportvezető, majd kereskedelmi osztályvezető lettem a vállalatnál. Hajtott a becsvágy, innen utazási irodai kereskedelmi igazgató, majd immár hat éve első vezető, ráadásul osztrák cég magyar ügyvezetője lettem, többszázezres fizetéssel, nyugati autóval, rádiótelefonnal. De ki vagyok én legbelül?  Mi az igazi vágyam?  Mi az életcélom?  Mire vagyok alkalmas? Mire születtem?

Mint szegfűgomba a nyári zápor után, úgy pattantak ki a kérdések fejemből. Érdemes volt ide eljönnöm? Nemhogy megoldást nem kaptam, hanem egy újabb dilemmát hozott bennem felszínre ez a találkozás.  Megérte a léleklátó a párszáz forintját, akár a tízszeresét is odaadtam volna neki, de csak mardosó kérdések sokaságával gazdagított.

Mindig van azonban új esély és az egyik természetgyógyászati lapban valami biorezonanciáról olvastam. Méregdrága, de itt aztán csak velem foglalkoznak egy órán keresztül. Itt biztosan meggyógyulok, gondoltam. Orvostudomány, technika, személyre szabott kezelés, különleges, most felfedezett ezoterikus kapcsolódású gyógymód. Mikor azonban Manyival összefutottam, egy természetgyógyász ismerősét ajánlotta, aki szintén ráállt erre a gyógymódra. A kertvárosi, bérelt lakásban, finom szőnyegek védték a lakkozott parkettát és cipőlevétel, valamint papucshúzás után vékony, szinte filigrán, harmóniát sugárzó asszonnyal szoríthattam kezet, aki különös módon férjével együtt dolgozott, aki a titkári, telefonügyeletesi, pénztárosi teendőket látta el.

Már a kezdet is jó volt, mert végighallgatta kálváriám történetét és néhány megnyugtató mondattal a türelmes várakozás állapotába juttatott. A közel hárommillió forintos készüléket részletre vette és a havi közel százezer forintos rendelőbérlet díjjal együtt ez az oka, hogy háromezer forintot[3] kér egy kezelésért. Kicsit szívtam a fogam, de rövid fejszámolás után rájöttem, nyugtaadás mellett feleannyi marad neki, mint az ezer - ezerötszáz forintos tarifákkal dolgozó, nyugtát hírből sem ismerő, nagy füsttel és kis lánggal működő energiásoknak. Mezítláb, talpamat elektródára helyezve és homlokpánttal egy frekvencián 8 perc. Kezeimmel elektródán tenyerelve, másik elektróda a nyelvem alatt 6 perc. Derekamon két elektródával, két drótharangszerű elektróda a heréim mellett 12 perc.

Majd elfelejtettem, nyálamból és fülzsírból mintát kellett venni a kezelés előtt, melyet a készülék, rezgéseimre vonatkozóan megvizsgált, és erre szabva alakította ki a terápiát. Ha ettől nem gyógyulok meg, akkor semmitől sem, gondoltam, hiszen itt természetgyógyászat, tapasztalat, csúcstechnológia ötvöződött egy gyógyító személyében. A gyógyulás reményében kislányomat is elkezdtük idehordani. A várakozási idő alatt férjével, aki a Kígyó és Kereszt, meg a Lomb és gyökér c. könyvet olvasta jókat beszélgettünk, s én is beszereztem a kétkötetes, felkavaró regényt.  Mivel 6-8 kezelés után itt sem jelentkezett számottevő változás már a szavakat kerestem, hogyan vegyek búcsút e rokonszenves, egymást szemmel láthatóan mélyen szerető, igaz házaspártól, mikor a hölgytől megkérdeztem, tudna-e valakit ajánlani, aki a regressziós hipnózisban gyakorlott és megbízik benne.

Időközben ugyanis elolvastam Dethlefsen Élet a halál után, Cayce A reinkarnációról és Goldberg Előző életek, jövendő életek c. könyveit. A könyvekben foglaltak egyértelműen és minden kétséget kizáróan meggyőztek arról, hogy van síron túli élet és korábban megmagyarázhatatlan dejavue élményeim is egyszerre értelmet és jelentést nyertek. Legkézenfekvőbb érvem az volt önmagam felé, hogy némely emberrel az első pillantásra rokonszenvet, együttgondolkodást, vagy épp az ellenkezőjét éreztem, melyre eddig nem találtam magyarázatot. Mintha valami leplet húztak volna le egy csomó megválaszolatlan kérdésről.

Jöjjön hát a karma, ha jönnie kell. A lelki ok, az majdnem teljesen biztos, és ha előző életekben rejtőzik, akkor is meg lehet találni, csak szívósan kutatnom kell hozzá. Otthoni könyvespolcom szinte ezoterikus könyvtárrá alakult. Kéthetente 4-5 könyvvel nőtt az állomány Rudolf Steinertöl kezdve, Ferencsik Istvánig, illetve Keith Masontól kezdve Szepes Márián keresztül Hamvas Béláig. Csillapíthatatlan éhséggel faltam az ezoterikus irodalmat.  Nos a regresszió szükségtelen, mondotta szimpatikus gyógyítóm, mert meg tudja adni a legjobb magyar asztrológus, Sajthy úr telefonszámát, aki az asztrológiát a betegségek lelki okainak felkutatásával ötvözi, aki a magyar Dethlefsen. Újabb reménycsillag ragyogott fel betegségem szürke egén.