ERA

Egyik munkatársamról bizalmasan fülembe súgták, hogy a felesége súlyos beteg, tüdőrákos. Mit mondjon ilyen alkalomból az ember? Részvétet kívánni sem szeretek, hiszen a bajban levő embernek az üres szólamok talán jobban fájnak, mint a részvétlenség. Tettek kellenek, de ki tud ilyen esetben valamit tenni? Mindenesetre behivattam magamhoz, mert szerettem a szimpatikus, jó svádáju fiatalembert, aki betegségem első három hetében taxisból átvedlett alkalmi sofőröm volt, majd boldogan lett cégünk fix állású utazó üzletkötője.

Teljesen rábízva, bianco csúsztatást illetve munkaidő-kedvezményt adtam neki mondván, oda cipeli a feleségét, ahova akarja, sőt jó néhány természetgyógyászt ismerve, címekkel is segítettem neki. Mivel annakidején esküvőjükre családostul hivatalos voltam, feleségét is ismertem személyesen és természetesnek vettem a kérést, hogy lakásunkon meglátogatnak, s feleségem - mint akupunktúrás orvos - tanácsát kikérik a gyógyítás lehetőségei felöl. Nálunk derült ki, hogy az Életkristály folyadék forgalmazója ajánlott minket, mivel Editem ezzel is próbálkozott Böbe gyógyításában és Erika az Életkristállyal kapcsolatos tapasztalataink után akart érdeklődni.

Hát eljöttek Erával, s a félórás beszélgetés azzal végződött, hogy felajánlottam segítségem - azaz két kezem - amit Era és Zoltán legnagyobb örömömre és meglepetésemre el is fogadott. Kiderült, Era az ún. non Hodkin szindrómában, nyirok-tüdőrákban szenved. Úgy alakítottam ki feleségem magánrendelőjét, hogy a nagyszobába három és a váró melletti kisszobába még két vizsgálóágyat vettem, gondolván, hogy több ágyon, több beteg, több pénzt hoz a házhoz. Szinte csak nevetni tudtam azon, hogy a rendelő indításakor azt képzeltem, pár év múlva személyimben a foglalkozási rovatban az fog szerepelni, A Doktornő férje. Nem igazolódtak be elvárásaim, s a kezdeti napi 7-8 beteg hamarosan 2-3-ra majd néha 1-2- re zsugorodott, ami heti két rendelési nappal az 52 négyzetméteres panellakás rezsijénél alig többet fiadzott. Minden rosszban van valami jó, hisz így feleségem tudja kislányomat is dializálni a heti 2 rendelés mellett, nekem pedig ott a kihasználatlan szoba korlátlan lehetőségeivel.

A váró melletti kis szobában találkoztunk Erával, akit férje hozott minden nap hét óra körül. Furcsa és félelmetes gondolat volt elképzelni, hogy egy ilyen gyönyörű, jó alakú, szép arcú, cseresznyeajkú fiatalasszonyt megtámad egy alattomos kór, és talán végez vele. Egész életemben erőt, energiát adtak a kihívások, természetesen most is inkább örültem a feladatnak, mint visszariadtam tőle és inkább a lehetőséget láttam meg benne. Annyit megtanultunk, meg írtak is a reikivel foglalkozó könyvek, hogy súlyos betegségnél naponta kell kezelni és főleg eleinte az egész testet. Alig vártam, hogy Era megjöjjön az első nap. Bekészítettem két gyertyát és egy feszületet, meg a füstölőt és a kismagnót, amely ezoterikus relaxáló zenét játszott.

Era felfeküdt a vizsgálóágyra és az előirt sorrend szerint a két szemén, homlokán, tarkóján, nyakán kezdtem a kezelést. Az alaprecept szerint minden pozícióban három percig kell tartani a kezünket. Árusítanak egy tibeti kazettát is, ahol hárompercenként valami gong szakítja meg az imakereplők és az Om mantra zümmögését. A legbiztosabb akkor elvenni kezünket, amikor kihűl, mert azzal jelzi a szervezet, hogy már nincs szüksége energiára. Áhítatos csendben voltunk és néha úgy éreztem, szinte lebegek. Era homloka és a tenyerem felforrósodott, a fejem tetején, vagy a homlokomon éreztem, ahogy belép testembe az energia és tudtam, hogy ez öt gyógyítja. Jó érzés volt, jót tenni. Nagyon jó.

A csendet egy negyed óra után kíváncsiságom törte meg. Era elmondta, hogy szinte lebegett, olyan jó érzés volt, míg a fején és a nyakán tartottam a kezem. De közeledtünk a mellkashoz, a betegség gócához és egyre lejjebb haladva kissé zavarba kerültem, de a mester tanácsa szerint megkérdeztem, hogy csak fölé tartsam a kezem, vagy nem zavarja, ha ráteszem. Nagyon izgultam, mert bár semmilyen alantas gondolat nem fordult meg fejemben, attól tartottam, hogy ilyen esetben beindulhat valami automatizmus, és ezt nagyon szerettem volna elkerülni. Nem történt szerencsére semmi, érdekes módon az, hogy a gyógyítás szándékával betöltekezve helyeztem tenyerem egy - egyébként erogén zónának minősülő - testrészre, meggátolta a nálam egyébként túlontúl is jól működő automatizmus beindulását. Itt is tapasztaltam a különböző érzeteket.

A legfeltűnőbb az volt, hogy a rákos részeken erős csipkedést éreztem tenyeremben, ami enyhe áramütésre vagy hasonlóra emlékeztetett. Végighaladtam egész testén, bár a comboknál, lábszáraknál nem időztem olyan sokat, mert a beteg részt és a fejet tartottam a leglényegesebbnek. Ott volt a legerősebb szívóhatás is, meg valahogy éreztem is, hogy a fejben is helyre kell jönni valaminek, mert onnan ered minden betegség. A talpaknál ismét érdekes élményünk volt, mert tapasztalhattuk, hogy onnan egész a felsőtestig felsugárzik a Reiki.

Hamar elszállt a két óra, s már Zoltán, a férj társaságában végeztem a csakrakiegyenlítést. A hason fekvő Era felett a hét energiaközpontot (a combhajlatban levő gyökércsakrát természetesen csak 15 cm távolságból) tenyeremmel egyenként megvizsgálva, éreztem, hogy hol melegebb, hol kevésbé és igyekeztem ezeket egyenlő melegségűre feltölteni. Era teste a kezelés végére úgy feltöltődött, hogy 30 cm-rel felette is éreztem az egyes energiaközpontokat és energetikailag szinte gőzölgött. A fiatal pár hálás mosolya és a sikerélmény szép fizetség volt munkámért. Majd elfelejtettem, előtte és utána összetett kézzel elmondtam a Miatyánkot.

Era, a fuldokló szalmaszálba is kapaszkodásával, szorgalmasan jött minden nap. Érezte, hogy történik valami, meg talán magabiztos fellépésem is hatott rá. Egy hét után hatökrös szekérrel sem lehetett volna visszatartani a kezelésről. Kezem közben egyre jobban bejáratódott, egyre jobban finomodott. A két petefészeknél is valami csipkelődést éreztem, mire Era bevallotta, hogy petefészek cisztája van. - Rendben van a házaséletetek? Tettem föl óvatosan a tapogatózó kérdést, mert tudtam, sejtettem, hogy e terület betegségei ide kapcsolódnak. Era nem túl határozottan bár, de megnyugtatott, így az alapbetegségre összpontosítottunk. Kezelések után Era valósággal szárnyalt. - Gyalog körbefutnám az egész várost, annyi energiát adtál nekem Viktor! - mondta, és bizony jól esett hallani.

A második hét közepétől már az imádkozásról kezdtem elfelejtkezni, meg egy kicsit színészkedésnek is tartottam, templomba való az, gondoltam. Era a kezelések során egyre jobban forrósodott. Egy alkalommal csak a két fülét kezeltem 35 percig, miközben már szinte izzottak az ujjaim. Feleségemtől tudtam, hogy a fülön vannak akupunktúrás idegvégződések, és kísérletezni kezdtem, hátha innen is lehet az egész testet gyógyítani. Era most már az egyre nagyobb forrósággal párhuzamosan fájdalmakról is panaszkodott. Hol a mellkasánál, hol a tenyerénél, hol a fejénél volt fájdalomérzete. Olvasmányaim töredékei vegyültek megérzéseimmel és megbeszéltük, hogy ez annak a jele, hogy a betegség betonerődítményét sikerült megrepesztenünk. A betegség, a negatív, beteg energia ragaszkodik természetellenes, ferdült állapotához és prüszköl, mint ördög a szenteltvíztől.

Bírd még ki Erám, küldöm a jó szeretetenergiát, mondtam és így tartottuk egymásban a lelket. A talpa kezelésénél egy alkalommal a feje tetejéig felment a sugárzás, miközben érzését egy kályhacsőhöz tudta hasonlítani, melyet tűz jár át. Biztos voltam magamban, tudtam, hogy ezzel nem árthatok, ezért tudtuk ezt az időszakot átvészelni, ami talán két hétig tartott és a kezelés második hónapjában már nem jelentkeztek fájdalmak. Era persze közben eljárt a higanykezelésre a kórházba és az orvosoknak nem beszélt rólam, de nekik is feltűnt, hogy gyorsabban gyógyul, mint hasonszőrű társai. Még a haja sem hullott ki, mint a többieknek, amit a fejtetői pluszkezeléseknek tudtunk be. Lassan a súlypont a hivatalos orvosi kezelésről a reikire helyeződött, Era, szerinte csak pro forma járt el a kórházi kezelésekre, mert javulását a reikinek tulajdonította.

Én is láttam rajta, hogy javul, s egyre magabiztosabb lettem, úgy éreztem nincs ellenfél, még a rákot is le tudom győzni. Így aztán, amikor Era félénken megemlítette, hogy petefészek cisztái még mindig megvannak, arra is nagyobb hangsúlyt fektettem. Hajtott a becsvágy, meg akartam mutatni, hogy azt is eltüntetem. Részben azzal magyaráztam, hogy a Reiki először a nagyobb bajhoz, betegséghez áramlik, majd ha a rákot teljesen legyőztük, akkor fog a petefészek is meggyógyulni. Egyik nap arra panaszkodott, hogy menstruációs problémái vannak. Eszembe jutott, amit Sanyi, a Tisza parti gyógyász mondott. Elég csak elképzelni és már meg is történik. Itt az alkalom, most megmutathatom, mit tudok.

Behunytam szemem, elképzeltem egy sziklafalat és elkezdtem elképzelni, hogy forrás buggyan ki a sziklafalból. Ehhez minden erőmet beleadva koncentráltam. Részben azért, mert nem olyan könnyű valamit megjeleníteni, részben azért, hogy az energia generálódjon. Szinte szétpattantam, annyira nekifeszültem, talán még a lélegzetem is visszatartottam. És egyszerre Era szólt, hogy megindult az, amit belső képernyőmön már magam is láttam. Én azt láttam, hogy víz fakadt a sziklából. Nagy nap volt a mai. Ma közölte Era az örömhírt is, hogy a röntgen már nem mutatta ki a foltot a tüdején. Szinte szárnyaim nőttek. Magamban nagyravágyó terveket szövögettem, szinte láttam magam előtt, ahogy sorban állnak az emberek, meghatottan suttognak a váróban, és egyre csak terjed a hírem. Elismert, tisztelt gyógyító vagyok, aki egyre jobban fejlődik, egyre többet tud, megtalálom életem értelmét, emberekkel foglalkozom, stressz nélkül is bőséges anyagiakkal rendelkezem, hiszen ilyen álmodozó, szárnyaló tevékenység mellett gyerekjáték kiegyensúlyozottnak lenni.

Képzelgésemből Era hangja riasztott fel. - Viktor, kezelés után jobban húzod a lábad, mint előtte! - Á, csak az egésznapi fáradtság, mondtam, de egyszerre ólomsúlyúnak tűnt az egész világ. Tényleg jobban fájt, jobban húztam a bal bokám. Az igazi meglepetés másnap reggel ért, mert az ágyból nem tudtam felkelni. Feleségem, kereplő hangon zendített rá az ilyenkor szokásos szemrehányás- áradatra. - Nem való neked ez a gyógyítgatás!

- Előbb magad gyógyulj meg, utána majd gyógyíthatsz másokat! Arról pedig ne is álmodozz, hogy a rendelőben fogsz dolgozni! Te üzletember vagy, eddig is azt csináltad, ezután is ezzel kell foglalkoznod. Úgy éreztem, reggeli gyengeségemet ürügyként használja fel szándékom megtorpedózására, és egy pillanat alatt megvilágosodott, hogy meggondolatlan mondatommal mekkora lavinát indítottam el. Pár napja azt mondtam, hogy kettesben dolgozunk majd, és akit nem tud meggyógyítani az egyik szobában, majd én meggyógyítom a másikban. Editem, ahelyett, hogy a pozitív oldalát látta volna a felvázolt együttműködésnek, hiuságában sértve érezte magát, már a lehetősége is felháborította, hogy valamely betegséget én gyógyítsak meg, amit ő nem képes.

Megéreztem, hogy házasságunkat veszélyezteti, ha ragaszkodom elképzelésemhez. Erával megbeszéltem a dolgot. Megértő volt és talált a városi kultúrházban egy csoportot, ahol keddenként reikiznek. Én pedig szomorúan, de feladtam elképzelésemet, mert fontosabbnak tartottam a családi békét az önmegvalósításnál. Úgy gondoltam, valahol, valamikor, valaki majd nekem fog igazat adni, talán egyszer, ha felnőnek a gyerekek, majd önállóan élhetek, akkor majd nem kell feleségem akaratának alávetni magam. Ötven évesen is lehet új életet kezdeni. Ez a távolba kitolt lehetőség, mint megoldás, meg velem született optimizmusom tartotta bennem a lelket.