A SZÓ VÁLASZOL
Editem az utóbbi időkben azt a
témát kapta fel, hogy a Kiskegyed magazin sztorija szerint egy táncművész
lányának sikeres veseátültetése volt Hamburgban és Böbét is ott kellene
megműttetni. Editem annyira el volt keseredve, annyiszor borult sírva a
vállamra, hogy mi lesz velünk, hogy egyre nehezebben tartottam benne a lelket.
Ezt a témát most megragadta és teljes energiájával ezt erőltette. Én éreztem,
hogy nem ez a megoldás, így kapóra jött a SZÓ. Mivel az imakörben hallottam,
hogy az Bobarcsi lelkész nem szereti a tisztelendő urazást, meg az atyámozást,
így tanácsuk alapján Pali bácsinak szólítottam és megírtam kérdéseimet.
Halmi Pál lelkész Petőfi u.3/b BOBARCS 3255
Kedves Pali Bácsi!
Nagy érdeklődéssel olvastam a SZÓ köteteit és nagyon sokat tanultam belőle. Már
azt is kegyelemnek tartom, hogy találkozhattam a könyvvel, és még boldogabb
lennék, ha személyes megerősítést is kaphatnék. Válaszát előre is hálásan
köszönve szeretném én is kérdéseim feltenni.
9 éves kislányom súlyos vesebeteg. Bár én bízom gyógyulásában, feleségemben egyre nehezebben tudom tartani a lelket. Gyógyítható betegsége, próbálkozzunk külföldi műtéttel, mit tehetünk a családban gyógyulásáért?
25 évig nagyon távol voltam Istentől. 3 éve egyre jobban elhatalmasodó – eddig gyógyíthatatlan – izületi betegséget kaptam, mely először a természetgyógyászat felé terelte érdeklődésemet, majd 2 év betegség után álom és egyéb jelek alapján arra a következtetésre vitt, hogy életutam nem járom helyesen, nem használom fel képességeimet, nem a nekem szánt szerep szerint élek. Hosszú vívódás után jól fizetett üzletemberi munkaköröm feladtam és most emberekkel foglalkozva, problémájukon segítve tevékenykedem. Úgy érzem Istenhez közelebb kerültem és döntésem helyes volt. Betegségem mindezek ellenére inkább erősödött, mint múlt volna. Jó úton járok?
A fejtetőmön érzett
energiaoszlopon keresztül történő párbeszédben jó helyről kapom a választ, és
jól értelmezem? (erős energiaáramlás = igen, helyeslés ; energia-kimaradás =
nem, ill. nincs válasz ; gyenge energiaáramlás = részben, is)
10 éves kisfiam különleges látói és gyógyítói képességeket kapott. Ez számomra
is jelzés és követendő út? Van-e teendőm Vele kapcsolatban azon túl, amit
támogatásban tanfolyamain és a hétköznapokban megteszek?
Van-e jelentősége annak, hogy
egész családunknak közel azonos szintű kísérői vannak? Nagyobbik fiamban is
alakulnak a fenti képességek csirái. Őrá is a gyógyítói szerep vár?
Köszönettel:
Arany Viktor KECSKEMÉT Kosciuskó T.u.48.II.13.
Alighogy számítógépre vittem a levelet, csörgött a telefon. Ica jelentkezett,
munkahelyéről hívott, hogy Pali bácsi szeretne Gergővel meg velem találkozni
vasárnap. A pulzusom egy másodperc alatt a duplájára szökött. Ha ő szeretne
Gergővel találkozni, akkor biztos módom lesz személyesen kezébe adni levelemet,
mint “Gergő apukája”. Akkor pedig jóval hamarabb várhatok választ, mintha csak
egy személytelen levél érkezik hozzá postán. Ez az, így biztos jó lesz. Vasárnap
délután fél kettőre mentünk Gergővel az imakörbe, helyesebben Mária néni
lakására, ahonnan Ica vezetett el minket egy külvárosi családi házba.
A házban szeretetteljes, kellemes légkör, olyan születésnapi zsúr hangulata fogadott. Pogácsa, sütemények, málnaszörp, a bútorok széttolva, hogy minél többen elférjünk egy szobában. Egy idős, hetvenen felüli házaspár, gyógyítók, innen Kecskemétről, két fiatal lány és egy idősebb néni Miskolcról egy imakörből, egy kecskeméti asszony, aki az egyik templom sekrestyéjében gyógyít, Ica, a házigazdák és pár meghívott, akikről nem derült ki semmi, valószínűleg érdeklődni jöttek. Öt perc ismerkedés után megérkezett Pali bácsi, aki az egész találkozót összehívta. Kiharangosodott zoknija, a szépen vasalt szürke nadrághoz viselt műszálas ingpulóverje szegénységet, de nem igénytelenséget mutatott. Alacsony termete, őszes halántéka nem volt figyelemfelkeltő.
Az utcán a tizenkettő egy tucat nyugdíjasok közé lehetne sorolni, ha nem nézne az ember a szemébe. Meleg pillantásából, hangjából, mosolyából őszinte, közvetlen, nyílt szeretet áradt és egész lénye egyszerűen lefegyverző volt. Kedvesen, természetesen üdvözölt mindenkit, kit kézfogással, kit öleléssel az ismeretség foka szerint és nyoma sem volt benne a mesterkéltségnek. Utólag visszagondolva már magától értetődőnek tűnik, ami azért papoknál nem általános, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit tegezett és nem csendőrpertuval, hanem éreztette, hogy nyugodtan tegezhetjük mi is. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom és magabiztosság áradt belőle, ami nem ingerlő volt, hanem inkább mindenkit nyugalomra hangolt.
Míg vártunk ugyanis, kiderült, hogy nincs előre megirt forgatókönyv, nem tudni mi végből hívott össze minket Pali bácsi. Én naivan azt hittem, hogy Gergőt akarja bemutatni, de hamar kiderült nem ő az egyetlen, aki gyógyít. Az idős házaspár kérlelni kezdte Pali bácsit, hogy imádkozással kezdjünk. Kissé kapacitálni kellett, mert valószínűleg nem így tervezte az összejövetelt. Pali bácsi először saját szavaival imádkozott a jelenlévőkért és csak az idős házaspár kérésére mondta el a Miatyánkot. Az ima után elmondta röviden, hogy az összejövetelünk célja, hogy egymással megismerkedjünk, hiszen mindnyájan egy tőről fakadó gyógyító képességgel rendelkezünk.
Gergőt még nem is ismeri – merült fel bennem, de mivel minden szempár ránk tapadt, éreztem, nekem kell megtörnöm a csendet és belevágtam közel féléves történetünk elbeszélésébe. Gergő csak ült mellettem és akkor szólalt meg, amikor már nagyon kellett. Engem használt szócsőnek. Mikor történetünk végéhez értem, egy emberként ugrottak fel, hogy Gergő megnézze kísérőjüket. Másköpenyes volt talán a legalacsonyabb köztük és volt harmadik fokozatú szárnyas angyal is. A sekrestyében gyógyító asszonyka elégedetlen volt Gergő minősítésével, szerinte magasabb a kísérője, mint amit Gergő megállapított. Kezdett feszültté válni a levegő. Néhányan teológiai, hittani, meg az emberi lét alapjait feszegető kérdéseket kezdtek feltenni Gergőnek, s ekkor Pali bácsi mentette meg a helyzetet:
- Testvérek, én azt hiszem ez a Gergely fiú, illetve a lelke olyan magas hullámhosszon rezeg, hogy mi képtelenek vagyunk kommunikálni vele. Felesleges nekünk őt ilyen kérdésekkel bombáznunk. Ezután a házigazda rontott nekem: - mivel magyarázom a reinkarnációt, ha a föld népessége állandóan növekszik? Egy másodperc alatt vágtam rá a választ, hogy sokkal rövidebb időt töltenek “fenn”, mint korábban töltöttek, ilyen egyszerű a magyarázat. Látszott a házigazdán, hogy a válasz nem elégíti ki, mert ő nem is akarja elfogadni a reinkarnációt, akármilyen észérvet is hozok fel mellette. Párbeszédünk alatt azonban villant Pali bácsi szeme és láttam, hogy minden elhangzott szón mélyen, koncentráltan gondolkozik. Természetesen ő nem libbent Gergő elé, hogy kísérőjét megvizsgáltassa, hiszen annyit már a könyvekből ki tudtam olvasni, hogy ő megkapja a minősítését ott és úgy, ahogy ez neki szükséges.
Mégis furdalt a kíváncsiság így Gergőt megböktem, és fülébe súgtam, hogy nézze meg az ő kísérőjét is. Ez persze nem könnyű feladat, mert ahol sokan vannak egy helységben ott össze is keveredhetnek a kísérők, ezért is kellett egyenként a kör közepére állni, hogy Gergő a kísérőket meg tudja nézni. Gergő bólintott, hogy vette az adást, és már hallgattuk is a következő beszámolókat. Az asszonykáé következett, aki a sekrestyében imával és energiával, angyal kísérői segítségével sikeresen gyógyítja betegeit. Editem hozzá is elvitte Böbét, de sajnos a kezelés eredménytelen volt. Az idős házaspár is csodás gyógyulásokról adott számot. Ők is imával, Istenhittel kezdték, és egyszer csak felfedezték magukban a gyógyító képességet, a karizmát. Pali bácsi pontosította a karizma fogalmát: amikor Isten valakinek valamilyen képességét megerősíti és megtisztítja a közösség javára.
Másfél-két óra telhetett el, amikor szedelőzködni kezdtünk és a búcsúzkodás közben Pali bácsi kezébe nyomtam a levelemet. Előzetesen attól tartottam, hogy átlátja törleszkedő, protekciót kereső szándékomat és esetleg érezteti is ezt velem, de pontosan az ellenkezője történt. Szinte örült a levélnek, s amikor eldadogtam kérésem, csak annyit fűzött hozzá: - Ezer örömmel Viktorkám!
Gergőtől az autóban kíváncsian
kérdeztem meg Pali bácsi kísérőjét. Gergő tisztelettel, halkan mondta:
- Apa, olyan gyönyörű kísérője van! Még egy embernek van ilyen magas kísérője a
földön, tudod ott, ahol, na...., ahol olyan feketehajúak az emberek, meg a
piramis van.
- Egyiptomban, kisfiam?
- Igen, rajta kívül, csak annak van ilyen magas kísérője a tizedik dimenzió
fölött. De ma este beavatást fog kapni velem, meg veled együtt és mindnyájunknak
ugrani fog a fokozata. Gergő ekkor már a nyolcadik dimenzióban járt
fehérköpenyes kísérővel, én pedig a hatodik dimenzióban topogtam még. Gergő
előtt újabb magasságokat tártak fel és előre meg tudta mondani, hogy az esti
beavatás után milyen kísérőik lesznek. Az új ismeretek alapján következőképpen
nézett ki a kísérők listája:
HARMADIK DIMENZIÓ |
földi lét |
NEGYEDIK DIMENZIÓ |
|
SZELLEM |
|
ŰRLÉNY |
1994.09.23 |
FÉNYLÉNY |
|
FEHÉRKÖPENYES |
1994.11.13 |
MÁSKÖPENYES |
|
ÖTÖDIK DIMENZIÓ |
|
ŰRLÉNY |
|
FÉNYLÉNY |
|
ELSŐ FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
MÁSODIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1994.12.06 |
HARMADIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1994.12.08 |
NEGYEDIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1994.12.10 |
ÖTÖDIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1994.12.26 |
HATODIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
HATODIK DIMENZIÓ |
|
ŰRLÉNY |
1995.01.10 |
FÉNYLÉNY |
1995.01.15 |
ELSŐ FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
MÁSODIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1995.01.23 |
HARMADIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
NEGYEDIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
1995.01.31 |
ÖTÖDIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
HATODIK FOKOZATÚ SZÁRNYAS ANGYAL |
|
HETEDIK DIMENZIÓ |
|
ŰRLÉNY |
1995.02.14 |
UGYANAZOK, MINT A KORÁBBI DIMENZIÓKBAN |
|
NYOLCADIK DIMENZIÓ |
|
ŰRLÉNY |
|
FÉNYLÉNY |
|
FEHÉRKÖPENYES |
1995.03.19 |
UGYANAZOK, MINT A KORÁBBI DIMENZIÓKBAN |
|
KILENCEDIK DIMENZIÓ |
|
UGYANAZOK, MINT A KORÁBBI DIMENZIÓKBAN |
|
TIZEDIK DIMENZIÓ |
|
UGYANAZOK, MINT A KORÁBBI DIMENZIÓKBAN |
|
VÁLASZTOTT ANGYALOK ALAPFOKOZAT |
|
VÁLASZTOTT ANGYALOK KÖZÉPFOKOZAT |
1995.03.20 |
VÁLASZTOTT ANGYALOK FELSŐ FOKOZAT |
|
Egyet nem tudtam magamban összeegyeztetni. Gergőnek kétség nélkül elhittem, hogy Pali bácsi, kísérői alapján szinte egyedülálló a Földön. De az én fejemben ehhez az egyedülállósághoz valami különlegesnek, rendkívülinek kellett volna kapcsolódnia. Valami füstöt, titokzatosságot, tekintélyt parancsoló külsőt, szigorúságot vártam. Ekkor kezdtem halványan kapizsgálni, hogy amit én keresek az az átlagos emberi elképzelés, és Pali bácsinak pont azért oly magasak a kísérői, mert egyszerű, tiszta, szerény és szeretetet áraszt. Mindenesetre még egy levélben megírtam neki Gergő előrejelzéseit, megköszöntem, hogy találkozhattunk vele. Gondoltam egy ilyen utánjelzéssel csak-csak felhívom magunkra a figyelmet, és levelünk nem kallódik el a hozzá küldött több száz levél között és remélhetem, hogy relatív hamar, talán egy-két hónapon belül válaszol. A válasz gyorsasága azonban legvérmesebb reményeimet is felülmúlta.
Vasárnap találkoztunk Pali bácsival és péntek este Editem már kezembe nyomta a villámgyorsan visszaérkezett válaszborítékot. Szövegszerkesztővel megcímzett és megírt levél volt. Eszembe jutott, amit Éva mesélt, hogy “véletlenül” került számítógép, “véletlenül” vállalkozott egy olcsó nyomda, tehát ha az ember jó ügyben jár, akkor bizton számíthat felső segítségre is.
Szemem úgy tapad a sorokra, mint valami mágnes, porszívóként szívtam be a sorokat, a SZÓ üzenetét. Hangosan olvastam, hogy Editem is hallja. Megszűnt körülöttem a világ, megállt az idő, csak az Isten és én léteztünk:
Kérdező: 1. Beteg kislányunkkal mi a teendőnk? 2. Magam is beteg vagyok. Jó úton járok? 3. Jó helyről kapom válaszaimat? 4. Kisfiam különleges látó, halló, gyógyító képességekkel rendelkezik. Számomra is jelzés ez? Mi a teendőm ezzel kapcsolatban? 5. Van jelentősége annak, hogy közel azonos szintű kísérőink vannak? 6. Mit jelentenek álmaim? (Életem vágányra kerül. Istenből vagyok. Legszentebb imádságunk).
SZÓ:” 1. Mint tudod, nem szerencsés, ha valaki próféta akar lenni saját
hazájában, otthonában. Ez azt jelenti, hogy családodra vonatkozóan a
leglényegesebb tudnivalót ne fiadtól várd. Vagy közvetlenül adom tudtodra, vagy
te magad találsz rá különböző könyvek, Biblia, SZÓ, stb. Olvasásában.
Fiadtól kapott információk a családodra vonatkozóan csak annyiban helytállóak, amennyiben máshonnan is megerősítést nyernek. Ne légy fiaddal megkötözve. Velem légy megkötözve. Velem, Lelkemmel, a Szabadsággal! (2.Kor.3;17). E megkötözést Én nem tudom megtenni, de te meg tudod tenni.
Kislányotok, miután benneteket megválasztott önmaga számára szülőnek, azért tette ezt, mert bízott abban, hogy nem lesztek gondban miatta. Ne is legyetek. Mivel sorsa, már ami az egészségi állapotát illeti, az Én kezemben van. Nektek csupán annyi a kötelességetek, hogy használjátok azokat a normál eszközöket, imádság, orvosi ellátás, gyógyszerek, melyek természetszerűen rendelkezésetekre állnak. Az nyilvánvaló, hogy ezeket csak akkor tudjátok hittel és bizalommal használatba venni, ha meg vagytok győződve arról, hogy kislányotok meggyógyítható.
Tudnotok kell, hogy minden betegség meggyógyítható Általam és Velem. Ha pedig azt tapasztaljátok, hogy hiába imádkoztok, hiába tesztek meg mindent, mégsem történik gyógyulás, akkor azért kell hálát adnotok, hogy kettőnk kapcsolatában nem az a fontos, hogy Én teljesítsem a ti akaratotokat, hanem az, hogy ti ismerjétek fel és teljesítsétek az Én akaratomat. Azért kell hálát adnotok, hogy nem a ti tudástok és szeretetetek irányít engem, hanem a saját tudásom és szeretetem.
Ha biztosak lehetnétek abban,
hogy mindig megvalósítom kéréseiteket, akkor, ha józanul gondolkodtok, sohasem
mernétek semmit kérni, mert azt sohasem tudhatjátok, hogy melyik az a kívánság,
amely bár mulandóságra irányul, pl. hogy gyógyuljon meg valaki, jót eredményez-e
az örökkévalóság mérlegén. Mulandó dolgok megvalósításáért mindig csak
feltételesen szabad könyörögnötök, ha elhiszitek, hogy Én jobban tudom, mi jó
nektek, mint ti. Az erkölcsi rendben az egészség nem jobb, mint a betegség és a
betegség nem rosszabb, mint az egészség. Jobb sántán, bénán, vakon, csonkán
ÉLETRE jutni, mint egészségesen elkárhozni. (Márk 9;43).
A fenti sorok kislányodra és reád egyaránt vonatkoznak.
Az energiaoszlopon keresztül kapott válasszal kapcsolatban, amit érzel, azt kell mondanom, hogy ebből a dimenzióból kapod, ez természetes. A döntő nem az, hogy honnan kapod, hanem az, hogy mire használod. Így vagytok mindennel, anyag, szellemi kincseitekkel egyaránt. Ami fontos az az, hogy értelmed használatát sohase kapcsold ki. Akkor se, ha biztos vagy abban, hogy Tőlem jön az információ. Volt ugyan olyan esetem, mikor a földön jártam, hogy halász-tanítványaimtól olyat kértem, ami számukra nem volt értelmes, de irántam való szeretetből mégis hallgattak Rám. Ez olyankor volt, amikor nem az volt kétséges, hogy Én mondom, vagy nem Én mondom, hanem azt kellett tapasztalniuk, hogy minden körülményben érdemes Rám hallgatni. Olyan élményben még neked is lehet részed, hogy egyértelmű lesz előtted, Én szólok hozzád, s eszeddel nem tudsz még fölzárkózni ehhez. De ez mindig olyankor történhet csak, amikor a Rám hallgatás gazdagítana, a nem Rám hallgatás nem szegényítene.
Fiaddal kapcsolatban nem sokat tehetsz. Amennyire rajtad áll, engedd el magadtól. Ne rád támaszkodjon, ha benső sugallatok után akar menni, hanem járja a maga útját. Bizony szabaddá kell válnod tőle, ha neki is, magadnak is jót akarsz. Küldtem hozzá egy hasonló korú fiút. Ne avatkozzatok nagyon bele az ő ügyeikbe.
Akik Tőlünk kapják az értesüléseiket, azoknak nem szabad fagyöngyként szüleiket erkölcsi alapnak használni. Maga a fa is beteg, amely elviseli a fagyöngyöt. Nem arról van szó, hogy ne viseld gondját, de igenis szó van arról, hogy erkölcsi alapul ne te szolgálj, és főleg ne te akarj belőle élni, szépülni. Neked itt vagyok Én. Neki is itt vagyok én.
Vigyázzatok! Más emberek, azért, hogy egymással rivalizáljanak, föl akarják használni Enyéimet önmaguk öntömjénezésére. Vigyázzatok! Ne menj bele, hogy nyilvánosság előtt produkálja magát fiad, hogy ki mellett, kit és hogyan lát. Négyszemközt lehet ilyet csinálni, de tömeg előtt, többek előtt nagy lehetőséget ad az ősellenségnek arra, hogy az ott lévők gyengéit kihasználva, ártson, nehezítse az emberek életét. Nem műsorok rendezésére választottam ki öt. Téged sem! Tanulni és tanítani! Ez a fontos mindkettőtöknek.
Bízzál Bennem! Mérhetetlenül
szeretlek, és azok a szenvedések, amelyeket hordasz és még rád várnak, azt a
célt szolgálják, hogy csiszolják koronádat. Igen, mint az égen a csillagoknak,
úgy kell majd ragyognod igazi otthonodban, de már most el kell ezt kezdened!
Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL!
Az utolsó bekezdésnél már elcsuklott a hangom, és könnybe lábadt a szemem. Alig
tudtam végigolvasni, annyira meghatott, megérintett a levélből sugárzó Isteni
szeretet és bölcsesség. Annyira a szívemmel és nem az eszemmel olvastam el a
levelet, hogy talán egy szót sem tudtam volna idézni belőle, mégis éreztem,
sorsdöntő számunkra ez a levél. Sejtésem – miszerint nem a Németországi műtét az
igazi megoldás – beigazolódott.
- Hát Editkém, van min
gondolkoznunk. – törtem meg a csendet.
- Miért, hát nem mondott semmit! – vetette oda hirtelen
- Nem mondott semmit? – kérdeztem döbbenten.
- Hát semmi konkrétet nem mondott, hogy mikor, vagy hogyan fog Böbe
meggyógyulni. Nem értettem, hogy válthatott ki ennyire különböző hatást bennünk
ez a levél. Én szinte kirepültem a térből és időből, Editkém pedig lefitymálta,
szinte semmibe vette ezt a csodálatos levelet. Talán csak idő kell, hogy
feldolgozza a tartalmát, gondoltam és a küldött két példányból az egyiket
odaadtam neki.
Újból és újból elolvastam, átrágtam a SZÓ levelét. “jobb sántán, csonkán, bénán….” , “fenti sorok kislányodra és reád egyaránt vonatkoznak”. Sorsközösségben vagyok Böbével. Tulajdonképp miért is kell meggyógyulnom? Ica is ezt kérdezte az imakörben: - Viktor, biztos vagy te abban, hogy a gyógyulás a megoldás nálad? És valóban, fontos nekem a gyógyulás? Ez a rövid kis élet, ez a párévnyi bicegés, ezek az örökkévalósághoz mérten másodpercnyi dolgok, ezek a fontosak? Vagy az, hogy az igazán lényegesre, a lelkemre, szellememre koncentráljak, mely soha nem vész el, csak átalakul? “ha józanul gondolkodtok, sohasem mernétek semmit sem kérni……”
Tulajdonképp most, hogy az Istent megtaláltam, hogy újra rátaláltam, hogy ő újra felébresztett, hogy vak szememet felnyitotta, hogy tetszhalott állapotomból fölélesztett, már a lényeg meg is történt. Ő szeret, méghozzá mérhetetlenül! Ezzel fejezte be a levelét. Azt, hogy szeretlek, azt a szót is kevesen mondták nekem, de hogy mérhetetlenül, mennyi minden van csak ebben az egyetlenegy szóban! “igazi otthonodban.” Visszavár engem, a tékozló fiút, megbocsát, felövez, hízott ökröt vágat, hát el tudja valaki képzelni milyen az Isteni szeretet? Mint bukott szellemet fogad vissza, vagy tán én is úgy születtem le önként, fejlett szellemként, az Istengyermekség elnyerése érdekében?
“nem szerencsés, ha valaki
próféta akar lenni saját házában…” Hogy éreztem, hogy Gergő nem fogja Böbét
meggyógyítani! Egyből éreztem, hogy sántít, amikor Ancika felujjongott Gergő
újdonságai hallatán: - Gergő fogja Böbét meggyógyítani!
“ne légy fiaddal megkötözve.” “és főleg ne te akarj belőle épülni, szépülni.
Neked itt vagyok én. Neki is itt vagyok én.” Hű de igaz ez, mennyire Gergőcentrikus lettem az utóbbi hónapokban. Életem legapróbb eseményeiben is az
ő tanácsát kértem ki és rajta csüngtem, pedig ő a maga módján önállóságra akart
biztatni. – Beszéld meg apa a kísérőddel! Tartsál te is tanfolyamot apa!
“szabaddá kell válnod tőle, ha
magadnak is, neki is jót akarsz…” Szóvá is tette Benő az első tanfolyamon, hogy
miért mondom én az összekötő szöveget, miért nem hagyom Gergőt egyedül
érvényesülni.
“Ne menj bele, hogy nyilvánosság előtt produkálja magát fiad…..” Mennyire
tévesen értékeltem az emberi természetet, hogy a másik magasabb kísérője még
motiválja is az embert a fejlődésre. Ezentúl Gergő majd egyenként a kisszobában
mondja meg a kísérőket. Azért a Pali bácsi karakán egy ember. Ő is rászólhatott
volna Gergőre azon az összejövetelen, neki is eszébe juthatott volna, hogy
értelmetlen ez a nyilvános kísérő rangsor megállapítás, tehát egy kicsit neki is
“ciki”, mégis benne van a levélben, tehát Pali bácsi biztos, hogy maximálisan
törekszik a kapott információ, az általa hallott SZÓ lehető legtorzításmentesebb
továbbítására, különben ezt a részt biztosan kihagyta volna belőle.
“Nem műsorok megrendezésére.” Jaj, de jó, hogy nem engedtem egy meghívásnak sem! Sem az agytréneres rendezvényére, sem Károly bácsi előadására! Milyen szerencse, hogy a TV Vízöntő adását hamar kivertem a fejemből! Még csak az kellett volna. “Olyan élményben még neked is lehet részed…” Tehát nem csak a Gergő apukája leszek, a kiválasztottat segítő, az ő árnyékában segédkező szürke eminenciás?
“...választottam ki őt. Téged
sem.” Akkor velem is tervei vannak Istennek? De mit kezdhet velem? Gyógyítónak
nem akar, mert akkor már Gergővel együtt tanítana. A beszélőkém az egyetlen, ami
fejlett. Talán valami vándorprédikátorféle leszek?
“azok a szenvedések, amelyeket hordasz és még rád várnak…” Hát ez nem úgy néz
ki, mintha nagyon a gyógyulás reményével akarna kecsegtetni! Tévesen értelmeztem
álmomat, amikor a vékony lyukon keresztülpréseltem magam? A keresztülpréselődés
a földi életre is értelmezhető és akkor, majd a mennyország lesz az a sugárzó
boldogság. Sokszor tévedhet az ember az álom értelmezésében, hiszen Tsz elnök,
villamosvezetős álmomban is mennyire figyelmen kívül hagytam a pajszeres
szerzeteseket. Pedig most milyen egyértelmű, hogy a nagy kereszt mit jelentett,
hogy az Istenhit pájszerozza majd életem villamosát vissza a vágányra.
“hogy csiszolják koronádat” Ez biztos a koronacsakrára, a túlvilággal, az Istennel való kapcsolat energiacentrumára, annak fejlődésére vonatkozik, nem pedig valami földi, uralkodói méltóságra. Ennek a levélnek minden sorában, minden szavában, minden betűjében bölcsesség van. A SZÓ-t nem szabad regényként, novelláskötetként, könnyed esettanulmány gyűjteményként, délutáni kikapcsolódásként olvasni. Ahogy az üdítőital reklámja mondta: Minden cseppje kincs!
“miután benneteket megválasztott önmaga számára szülőnek…” Nem a szülők alkotják a gyermeket, nem őtőlük indul az egész, bár testileg valóban az anya méhében az apa által megtermékenyített petesejt kezd el fejlődni. De nem az ő vegyületük, személyiségük keveréke, az ő kicsinyített másuk a gyermek, hanem a gyermek születése előtt, még szellemként kiválasztja (ha fejlettsége alapján ezt megengedik neki, ha ez Isten akaratával nem ellenkezik) szüleit, és ha van is hasonlóság szülő és gyerek tulajdonságai között, az csak azért van, mert a gyermek, lelki fejlődéséhez, hasonló lelki alkatú szülőt választott. Ez a magyarázat arra is, hogy gyakran olyan eltérő jellemű, személyiségű testvérek kerülnek össze egy családon belül. A szülők meg tippelgetnek, vajon melyik nagyszülőtől, távoli őstől “örökölhette” gyermekük ezt vagy azt a tulajdonságot.
De hát akkor én is úgy választottam ki szüleimet, mikor még fent voltam. Előre ismertem őket, tulajdonságaikat, én választottam, én akartam hozzájuk kerülni, én kértem magam az általuk teremtett földi testbe. Hát akkor hogyan voltam én képes haragudni rájuk? Hogy voltam képes vélt vagy akár valódi sérelmeket nekik évtizedeken keresztül nem megbocsátani? Ők csak azt tették, amit éreztek, gondoltak, hogy tenniük kell. Ők a saját lelkiismeretük és nem az én elvárásaim szerint neveltek. Különben is, ott fönn tudtam előre, mire számíthatok, sőt azért választottam őket, mert fejlődésre váró szellememnek őrájuk volt szüksége, nekem pont azokat az eseményeket kellett megtapasztalnom és pont tőlük, amik engem az életben értek, különben másik szülőket választottam volna. Hát én mérhetetlen hálával tartozhatok csak nekik és végre elmúlt az évtizedes görcs, ami bennem volt, végre tudom fenntartás nélkül, szívből szeretni őket. Ami nem sikerült az agykontroll tanfolyam végén, most sokszoros örömmel tölt el.
“mert bízott benne, hogy nem
lesztek gondban miatta” tehát ő tudta ezt előre, ez a terelő esemény be volt
tervezve sorsába. Csak így lehet, hiszen mi másért kellene különösebben
aggódnunk. Ha be volt tervezve, mi volt ennek a célja ?
Az imakörben jelezték, hogy részt vehetek a minden hónap harmadik vasárnapján
Pali bácsi által megtartandó misén is. Ezt nagy megtiszteltetésnek vettem, mert
hallomásból tudtam, hogy bizonyos szempontból zártkörű, a nővére lakásán tartott
mise, őskeresztény módon kenyeret törnek, meg serlegből isznak, szóval nem
hétköznapi dolog. Gergő ismét elválaszthatatlan kísérőm volt és a megszokott
helyen, Mária néni lakásán, a nyekergő öreg székeken, meg a díványon, a kis
asztal körül foglaltunk helyet. Nem mindenki volt ismerős, mert Pali bácsi
rokonai is ott voltak, akik gitárral, meg énekkel emelték a hangulatot. Amikor
kezükbe vették hangszereiket és rázendítettek ugyanaz az érzés fogott el, mint
szeptemberben, a cisztercita templomban. Iszonyú erős sugárban ömlött fejtetőmre
az energia, végtelenül elérzékenyültem, éreztem, hogy itt most mindenki milyen
boldog, milyen felszabadultan dicsérik Istent és milyen jó velük lenni.
Legördült az első súlyos könnycsepp az arcomon, majd a másik és meg sem állt a
mise végéig.
Gergő oldalt pillogott felém, de a többiek észre sem vették, már mindnyájan túlestek a megtérés kezdetén jelentkező tisztulási folyamaton. Előbb patakként, később folyamként jöttek könnyeim. Úgy éreztem, kisírom magamból az elmúlt 25 év minden bánatát, keménységét, minden rosszát, mintha a könnyekkel együtt valamiféle kötő vagy merevítő anyag is távozna belőlem és puhulnék, lágyulnék.
Ha kenyértörés nem is volt, mert rendes ostyával áldoztunk, valóban mindenki ivott a kehelyből és Miatyánkot őskeresztény módra égnek emelt tenyérrel mondtuk. A legérdekesebb az volt, hogy Pali bácsi a prédikáció végén megkérdezte, kinek van kérdése, vagy hozzáfűznivalója? Tehát nem szószékről kiáltott megdönthetetlen dörgedelmeket, hanem szelíden, párbeszédre, magyarázatra készen adta azt a tudást, ahogy ő Istent szerette, azt a bizalmat, amivel Isten felé irányult, azt a hűséget, azt a dinamizmust, amivel Istent szolgálni igyekezett. Ezentúl állandó belépőt kaptunk a misére. Gergővel még külön is viccelődött, mikor ásított:
- Nem kell ám neked Gergő
pajtás apukádra hallgatnod, ha elhív a misére! Csak akkor gyere, ha érdekel, és
valóban jól érzed magad. Egyszer mise közben Pali bácsi felpattant. Már ugrottam
fel én is csodálkozva, hiszen itt nem szoktuk helyszűke miatt a felállósdit, meg
a letérdepelősdit megtartani.
- Ülj csak vissza! – vetette oda halkan és két kezét fejem fölé téve imádkozni
kezdett. Először magyarul, majd valamilyen okból átváltott latinra. Teljes
nyugalmat és kikapcsolódást éreztem, de a reiki beavatástól elérően sem
bizsergés, sem energiahullám nem csapott meg. A legközelebbi alkalommal azt
elmondta, hogy belső késztetést érzett az imára, melynek részleteit aztán nem
feszegettem. A bennem kétségtelenül meglevő kíváncsiságomat póriasnak éreztem,
és jobbnak láttam, ha nem kérdezősködök.
Gergővel megrendeztük a várva
várt haladó tanfolyamot. Az első három tanfolyam résztvevőiből körlevelünkre 12
résztvevő jelentkezett. Gergő a tanfolyam kezdete előtt egy héttel is csak
nyugalomra intett. Izgultam, mi lesz a tanfolyam témája, hogy néznek ki a haladó
jelek, szerettem volna valamiféle színvonalat tartani.
- Apa ne izgulj, én tudom, mit fogok csinálni! Nyugtatott Gergő és valóban,
három nappal a tanfolyam kezdete előtt leült egy székre és megrajzolt egy
ültében 27 bonyolult jelet.
- Na kisfiam, fel kell kötni a gatyamadzagot, aki ezt megtanulja, mondtam a
pókháló benyomását keltő egyenként 30-40 mozdulatsorból álló jel láttán.
- Apa én már ezt a
jelgyógyászatot befejeztem. Tízezer jelet tudok, de ezt ne mondd nekik, mert nem
hinnék el. Csak annyit, hogy sok jelet tudok. Most két másik rendszert tanítanak
a föntiek, amelyek teljesen mások, mint ez a jelgyógyászat. Ez, amit most
tanítunk ez bonyolult jeleket tartalmaz, de a gyógyító energiarendszere
kismértékben kapcsolódik be a gyógyításba így nem is veszi annyira igénybe. A
második, annak egyszerűbbek a jelei, de sokkal jobban igénybe veszi a gyógyítót,
a harmadikban meg nehezek is a jelek, és nagyon igénybe veszi a gyógyítót, de az
a leghatékonyabb.
Jól nézünk ki, mikor fogjuk mi ezt mind megtanulni. Talán majd nekünk is
betöltik a fejünkbe, mint Gergőnek? Nem valószínű, mert még a jelek videóra
felvételét sem engedték meg. “Legfeljebb fénykép!” hangzott a föntiek válasza,
így a jövőre bíztam a megoldást.
A tanfolyam jól kezdődött. Sokan számoltak be sikerekről. A három tanfolyam résztvevőiből összeverbuválódott társaságban új ismeretségek szövődtek. Az egyik résztvevő megadta a pécsi Greber kör címét, ahonnan jó könyveket rendelhetek. Gergő jóindulattal és hatalmas toleranciával kérdezte vissza a tananyagot, és bemutató gyógyítást is tartott. A délutáni bevezető meditáció után azonban néhányan furcsán viselkedtek. Eddig mindenki elmondta élményét, de most páran nem nyilatkoztak.
Gergő a szünetben behívott az én szobámba és suttogva elmondta, hogy a “rosszak voltak itt”, meg akarták zavarni a tanfolyamot, de el tudta űzni őket. A “föntiek” pedig azt mondták, hogy ne beszéljünk erről a résztvevőknek, hogy ne riasszuk el őket. Most már én is megértettem, miért volt olyan nehéz a lazítás, a vizualizálás alatt miért jöttek olyan torz képek és miért hallottam olyan felnagyítva, idegesítőnek Gergő mocorgását a székén, hogy még rá is szóltam. Megint milyen éretlenül viselkedtem!
Mikor kiléptem a szobából, Teklics Laci, aki radiesztéta, aktív természetgyógyász, kifakadt, hogy minek engedek mindenkit, válogatás nélkül a tanfolyamon részt venni. Itt van például Vas Sanyi - a még lerobbant szervezetű, tízévi iszákosság után megtért, volt tengerésztársam - meg Bobela, aki szemmel láthatóan legyengült, többféle betegségben szenved, az ilyen legyengült betegek vonzzák be a gonosz, ártó szellemiséget. Barátjával és annak barátnőjével egyetemben szörnyű fejfájásuk volt, és ha ő nem bocsátott volna védőburkot a helységre, sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Akik még betegek, ne járjanak gyógyító tanfolyamra. Én is jobban tenném, ha a másik kettővel egyetemben meglátogatnám őt, és egy-kettőre megszabadítana a bennem levő gócoktól, görcsöktől, melyeket még bennem érez.
Nem akartam vitát provokálni Lacival, hiszen minden vitát megnyertem, amit el sem kezdtem, de annyit elmondtam, hogy nem logikus, nem hihető számomra, hogy a két vitathatatlanul legyengült szervezetű résztvevő vonzaná a gonosz szellemeket. Gergőnek elhittem, hogy elűzte a “betolakodókat”, de Laci tetszelgő magamutogatása, hamisnak, idegennek tűnt. Útban a Mc.Donalds felé megkérdeztem Gergőt, aki nevetve és a leghatározottabban utasította el Teklics teóriáját és abban maradtunk, hogy több szót nem is ejtünk az egész ügyről. Annyira el voltam telve a SZÓ szellemiségével és örömével, hogy egy-két résztvevőnek, akik nagyon közel álltak hozzánk, megmutattam a SZÓ válaszát s végül a nap lezárásaként a nálam levő pluszpéldányokból mindenkinek egy kötetet ajándékoztam, hogy ők is kedvet kapjanak elolvasásához.
Reggel Gergő megint hányással, hasmenéssel, hasgörccsel ébredt. Kellemetlenül érintett, hogy megint el kell halasztani a tanfolyamot, Gergő azonban ahhoz ragaszkodott, hogy én tartsam meg. Minden szabadkozásom ellenére elküldött és elhárította, hogy a tanfolyamon részt vegyen.
- Meg tudod te azt tartani
apa, menj csak! Bíztatott és erre beugrott, hogy tegnap egész nap együtt
voltunk, ugyanazt ettük, és nem lehet ez véletlen, az első tanfolyam alkalmával
is hasonló gyomorgörcsei voltak Gergőnek. – Elmegyek kisfiam, de délig kérdezd
meg a föntieket, hogy mi volt az oka a rosszullétednek! És szeretném, ha
délutánra rendbe jönnél.
Enyhe lámpalázzal kezdtem a tanfolyamot, és csalódottságot éreztem a résztvevők
felől, mert Gergő volt a csodagyerek én csak az édesapja, tehát nem volt könnyű
helyettesítenem. Egy kicsit gyakorolgattunk, majd elkezdtem Bertha Dudde
füzeteiből a betegség értelméről, a szenvedésről felolvasni. Teklicsék
türelmetlenül forgolódtak, majd a vége felé, mikor áttértem egy SZÓ válasz
felolvasására, Laci hangosan kifakadt.
- Minek olvasod fel ezeket a római keresztény vallási szövegeket Viktor? Ezeknek semmi közük nincs a gyógyításhoz! A gyógyításnál a betegség okát kell megkeresni, úgy kell gyógyítani, ezt én eredményesen végzem már évek óta. Itt te egy egészen más irányba mész el, mint ahogy a tanfolyam indult és erre semmi szükség. Add ide a jeleket, aztán kész, nincs értelme vacakolni ezekkel a dolgokkal, kár az időt pazarolni rájuk.
Különös türelem és nyugalom
szállt meg és így válaszoltam:
- Laci, római keresztény vallás nincs, csak római katolikus, amelybe én is
születtem. Amit felolvastam, nem akar semmilyen vallásra rábeszélni senkit,
hanem Isten és ember kapcsolatáról, a betegség és a szenvedés okáról és
szükségességéről szól. Tehát pontosan arról, amit te állítasz, hogy az okot kell
megtalálni, csak az okot nem az emberi kapcsolatokon keresztül, hanem az ember
Istennel való kapcsolatán keresztül magyarázza meg. Ez a médiumi közlés
természetesen magán viseli a médium egyéniségét is, az 50-60 évvel ezelőtti
tudatszintet és irányzatot is és mivel emberen keresztül továbbítódott nem is
lehet tökéletes. Nem is mondom, hogy tökéletes, de a lényeget tartalmazza, és
mindnyájan tanulni vagyunk itt. Most én helyettesítem Gergőt, és én ezt tudom
elmondani. Ha délutánra jobban lesz, majd ő tud más választ adni. Meg tudom adni
egy orosz gyógyító címét, aki ismeri a jeleket. Ő biztosan nem fog Istenről
beszélni neked.
Erre barátja, Péter vette át a
szót.
- Ez a Halmi Pál ez egy szektavezér! Mi az, hogy csak én, én vagyok a legelső az
életedben? Tegnap este olvasgattam a könyvből, de a 74-ik oldal után
kihajítottam, úgy áradt belőle a rossz szellemiség. Nem tudtam volna éjszaka
aludni, ha nem dobom a kukába a könyvet.
- Kár volt kidobnod, más még szívesen olvasta volna. Kérlek, jelöld meg pontosan azt az oldalt, ahol a kérdéses mondat van! Én ugyanis semmi kivetnivalót nem találtam benne, sőt ellenkezőleg. Épített, buzdított és vigasztalt. Ezt a könyvet egyébként nem a Halmi Pali bácsi írta, ha jól megfigyelted az impresszumot. Ő csak papírra vetette médiumként. Ami persze ismét a vitathatóságot támasztja alá, de én a rám gyakorolt hatása alapján ítélem meg. Rám nagyon jó hatással volt. Erőt és szívbékét adott. Amire talán célzol, hogy Isten a legelső akar lenni életünkben, az bizony nyíltan benne van. Épp ennek nyílt vállalása teszi hitelessé, hogy egy sora sem származik embertől a SZÓ-nak. Az ilyen monopóliumra, hegemóniára törekvők, a szektavezérek legtöbbször beburkolják, köntösbe öltöztetik ilyen törekvéseiket. A SZÓ ezt azzal a tömör egyszerűséggel mondja, ahogy csak egy végtelenül bölcs és végtelenül szerető Atya tud gyermekéhez szólni.
Nem folytattuk a vitát, mert
szerettem volna már túlesni az egész napon és szinte megváltásként jött a
szünet. Edit, aki tisztánlátó hazakísért és az utcán elmondta:
- Viktor olyan klassz volt, ahogy reagáltál!
- Ne viccelj! Szerintem olyan ciki volt Teklicsék beszólása, elbizonytalanított
mindenkit.
- Nem éppen ellenkezőleg, minket Erzsikével megerősített, amilyen nyugodtan,
higgadtan válaszoltál. És amikor Teklics beszélt, előtte kígyót láttam, előtted
pedig keresztet. Tehát nem is lehetett volna kétségem, hogy neked volt igazad.
Az izgalomtól erősen dobogni
kezdett a szívem. Mint egy falat kenyér, olyan jól jött ez a megerősítés. Kemény
volt Teklics oldalvágása, meg Péteré is a szektavezérrel. Bár az utóbbi akkora
képtelenség volt, hiszen a többiek elragadtatással beszéltek a SZÓ-ról és
szívesen vásároltak volna további köteteket is. Nagyon sajnáltam, hogy olyan
tisztázatlanul fejeződött be a vita, mert végül is a hevenyészve megfogalmazott,
nem pontosított váddal szemben, nem tudtam védekezni, és akinek kabátját
ellopták, arról csak az marad meg a közvéleményben, hogy ez az, akinek a
kabátlopási ügye volt.
- Ez csak őket minősítette Viktor, ne izgasd magad rajta! Búcsúztunk el.
Gergő kornyadtan fogadott, még
mindig gyengélkedett, pokróc alatt bágyadozott a tv előtt. Bementünk “tárgyalni”
a gyerekszobába, ahol ártatlan szemeivel kibökte a szentenciát:
- Hát apa, azért kellett megbetegednem, hogy te tartsd meg a tanfolyamot.
- Csórikám! Olyan szeretettel öleltem magamhoz, amibe évszázados együttléteink
minden tapasztalatát, háláját akartam belesűríteni. Hányszor noszogatott,
tartsak én is tanfolyamot, de nem vettem komolyan, meg kisebbségi érzetemmel is
küszködtem. Neki volt igaza, pedig én nem vettem komolyan. Őneki kellett
görcsölni, hányni, hogy belekényszerüljek a tanfolyam megtartásába. És milyen
békésen, szeretettel tűri, mint egy kis bárány. Eszébe sem jut, hogy akár nekem,
akár a föntieknek szemrehányást tegyen. Mi vár még az életben ránk?
A délutáni beavatáson már
kisebb volt a lámpalázam, Edit látomása sokat lendített rajtam. Legnagyobb
örömömre a beavatás működött, még egy pár egyéni elemet is vittem bele megérzés
alapján és habár duzzogva, de Teklicsék is átvették a tanfolyam kapcsán kijáró
emléklapot.