Örömhír,
hogy meg lehet szabadulni a szenvedéstől, minden gondra, bajra megvan a
gyógyszer! Ez az, amit mindnyájan szeretnénk! Senki sem szeret szenvedni!
Szenvedéseinket
vágyaink, és elutasításaink okozzák. Vágyaink, és elutasításaink elkülönültséget,
magányérzetet, irigységet, agressziót, haragot, félelmet, szorongást keltenek
bennünk. Ezek az érzelmek önmagukban is kellemetlen következményekkel járnak,
de ha elutasítjuk, elfojtjuk őket, akkor is szenvedtetnek, az EGÉSZ-SÉG
hiányaként betegséget okoznak. "Ördögi" kör?
Örömhír,
hogy nem hiába, értelmetlenül szenvedünk, szenvedéseink a szenvedésmentességhez
vezetnek.
Minden
szenvedésünk azt a célt szolgálja, hogy végül ne szenvedjünk. A vágyak
és elutasítások, szenvedélyeink, azért szenvedtetnek, hogy a vágyak és
elutasítások rabságából kiszabadítsanak, hogy felismerjük, egyek lehetünk
Istennel, és ahogy Isten is, a teljes Mindenséggel. (lásd. Jn.10. 30. "Én
és az Atya egy vagyunk.'')
Örömhír,
hogy tudjuk miért vannak vágyaink és elutasításaink, melyek szenvedtetnek
bennünket.
Vágyak
és elutasítások azért vannak bennünk, mert elhomályosodott bennünk az a
tudás, hogy egyek vagyunk mindennel, és mindenkivel, hogy Isten részei,
istenek vagyunk. Elkülönültnek érezzük magunkat Istentől, pedig egyek vagyunk
vele, és az elkülönültnek az egész mindenségtől, melyet Isten maradéktalanul
magába foglal, ezért alakul ki az a káprázat bennünk, hogy a mindenség
egy részét magunk
kívülinek látjuk.
Vágyunk
rá, hogy egyek legyünk a mindenség egy részével - mivel nem ismerjük fel
vele való egységünket - a mindenség másik részét pedig ugyanazon okból
nem engedjük be magunkba, ki akarjuk vetni magunkból, el akarjuk tolni
magunktól, elutasítjuk.
Amire
vágyunk, amit "helyesnek", magunkhoz illőnek, magunkba valónak tartunk,
amely töredékével a mindenségnek egységben érezzük magunkat, vagy egységbe
szeretnénk kerülni, azt JÓ-nak nvezzük, ami ezen kívül található, amivel
nem vagyunk egységben, vagy nem akarunk egységben lenni, azt ROSSZ-nak
nevezzük.
Más
megfogalmazásban tehát szenvedéseink a Jó és Rossz közötti különbségtevésből,
az ítélkezésből fakadnak. (Mt.7.1. "Ne ítéljetek!")
Örömhír,
hogy a teremtés tökéletes, helyrehozza önmagát, helyreállítja egységét,
"egy lesz a nyáj".
A
hatás-ellenhatás törvénye következtében minél inkább vágyunk valamire,
minél inkább magunkhoz akarunk valamit vonzani, annál jobban távolodik
tőlünk. Ha átmeneti sikert el is érünk, a teljesült vágy csak újabb, még
szenvedtetőbb vágy bölcsője.
Ugyanígy,
minél inkább el akarunk valamit tolni magunktól, az annál jobban tapad
hozzánk, annál kevésbé tudunk szabadulni tőle. (Mt.10.38. "Aki nem veszi
fel keresztjét…..nem jön Atyám országába" 39. Aki meg akarja nyerni életét,
az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, megnyeri azt." Lásd
még szentek életük végéig tartó "kísértéseit".)
Vágyainkból
és elutasításainkból fakadó szenvedéseink végül azt eredményezik, hogy
megszűnnek vágyaink, és elutasításaink, felismerjük egységünket mindennel,
és magasabb szinten nyerjük vissza teremtéskori tökéletességünket.
Örömhír,
hogy nem egyedül kell küzdenünk a tökéletesedésünkért, tökéletességét soha
el nem vesztett, és már visszanyert társaink láthatatlanul, de mellettünk
vannak, és segítenek mindnyájunkat.
Örömhír,
hogy Isten úgy alakítja sorseseményeinket, hogy a lehető leggyorsabban
visszanyerhessük tökéletességünket, így biztosan lehetünk benne, hogy a
lehető legkevesebb és csak a legszükségesebb szenvedéssel találkozunk.
Örömhír,
hogy halál nincs, örök életünk van, testünk elhagyását követően pihenési
időszak után újra testet öltünk, míg tökéletességünket vissza nem nyertük,
és szükségtelenné nem válik testetöltésünk. Fejlődésünk folyamatos, fokozatos,
örök, és megállíthatatlan.
Örömhír,
hogy az ember nem bűnös, és nem rossz!
Istentől
való "eltávolodásunkat", az EGYSÉG elvesztését a Jó és Rossz fájáról való
evéssel, képletesen "engedetlenséggel" szimbolizálja a Biblia a jó és rossz
fogalmába mélyen belesüppedt embereknek. Ugyanígy jelkép Lucifer "lázadása"
is.
Örömhír,
hogy
senki nem örökölt senki mástól semmiféle bűnt!
Ádám
és Éva bibliai alakjai jelképek, minket embereket ábrázolnak, mindnyájan
Ádámok, és Évák, ha úgy tetszik "elkódorgott bárányok" vagyunk a visszavezető
úton. Az EGYSÉG elvesztésének, elfelejtésének következménye a Mindenség
kettéhasítása, jóra és rosszra történő
felosztása, a bűn fogalmának létrejötte is, pedig jó és rossz csak elhomályosult
tudatunkban létezik. Egyetlen "bűne" az embernek, hogy létezik számára
a bűn fogalma, hogy bűnnek tart gondolatokat, tetteket, viselkedéseket,
hogy különbséget tesz jó és rossz között.
Örömhír,
hogy Sátán - nagyhatalmú személyes ellenisten nincs!
Kivéve,
ha homályos látásunkat, a jó és rossz megkülönböztetését, Istentől való
eltávolodásunkat nem nevezzük annak.
Örömhír,
hogy nincs bűn, így büntetés sincs, és ítélet sincs, és nem is lesz, mert
Isten számára nincs különbség jó és rossz között.
(Mt.5.45.
"hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra
és jókra egyaránt, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." Mt.5.48. "Ti azért
legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.")
Örömhír,
hogy Földi életünk célja az előző pontban említett tökéletességünk visszaszerzése,
a jó és rossz közötti különbségtétel, azaz az ítélkezés, a bűn fogalmának,
az elkülönültség érzésének elfelejtése, az EGYSÉG újramegtanulása.
Szorosan
véve nem visszatérés Istenhez, hanem annak felismerése, hogy mindig is
ott, vele egységben voltunk, vagyunk, leszünk, hogy magunk is istenek vagyunk.
Örömhír,hogy
semmi más dolgunk nincs tehát, mint az itt leírtakat FELISMERNI, és élni
isteni tökéletességünket.
A szent írások,
könyvek ennek a folyamatnak az előkészítői, bevezetői, jelen