RADIESZTÉZIA

Mindig szerettem volna, ha  Editem előbbre jut, fejlődik, ezért járattam a Természetgyógyászat és az Elixír folyóiratokat. A Természetgyógyászat valamivel komolyabb, de szárazabb is, erősen érződik, hogy orvosok irányítása alatt áll. Az Elixír másabb, érdekesebb, hozzám közelebb álló világ, bár itt is hirdetnek olyanokat, mint halottlátás, rontáslevevés, desztillált vízzel gyógyítás, amit biztosan nem próbálnék ki.

Papír és betűéhségemet gyermekkoromból örököltem. Napi 100-150 oldalt tudtam olvasni bármilyen testhelyzetben, akár evés, ivás vagy fürdés közben is. Akkortájt esett meg, ha otthon mást már nem találtam, jobb híján édesapám mérlegképes könyvelői jegyzeteit, vagy a Szocialista vállalat számviteli rendszere c. könyvet is elolvastam. Most is rávetem magam mindkét folyóiratra és mohón falom az érdekesnél érdekesebb cikkeket, mint medveepe a gyógyászatban, kerti mahónia a pikkelysömör kezelésében, olívaolaj és érelmeszesedés. Gyermekkorom óta érdekelt minden, ami az egészség megőrzésével kapcsolatos és örülök, ha Editemnek valami újat mondhatok, amit még ő sem tud azzal az okos orvosi fejével. 

A hirdetések is egy külön világot alkotnak. Egy szimpatikusnak tűnő hirdetés alapján egy budai ház alagsorában jelentkezem a négy blokkból álló radiesztéziai és energetikai alaptanfolyamra. A magyar természetgyógyászat egyik nagy mágusa előadónk, első látásra mosolygós, higgadt, érett személyiség benyomását kelti. Egy hétvégi programért itt is 3.500 Ft-ot kell fizetni[1]  (kedvezménnyel) de a tudásért sosem sajnáltam a pénzt. Előadónk 10 percet tölt azzal, hogy ki, ki mellé üljön, mert ő látja az energiákat és tudja, hogy ki mellé, ki való. Mellém egy hollófekete hajú, talán dél-francia, vagy portugál származású, de itt született huszonéves kerül, akivel, mint ilyen tanfolyamokon szokásos tegeződünk. Még a helyezkedés alatt elmeséli, hogy olyan erős energiái vannak, hogy az elektromos készülékek elromlanak érintésétől és sok kellemetlenséget okozott már, amikor valakivel egyszerre fogott meg egy kilincset. Rokonai fejfájása szinte percek alatt elmúlik, ha rájuk teszi kezét. Az első szünetben meg is keresi “problémájával” a mágust, aki szerint ez teljesen hétköznapi dolog és nincs benne semmi rendkívüli. Másnap már nem látom a teremben, úgy látszik a “szakvélemény” elvette kedvét a gyógyítói pályától.

Közben megtanuljuk a radiesztézia alapelemeit, mindnyájan veszünk újabb 500 Ft-ért két pálcát és 700 Ft-ért egy ingát és egy papírsémát az előadótól. Mágusunk jó üzletemberként már a második nap végén kérdőíves piackutatást végez szolgáltatására vonatkozóan. Valamit sejtve megpendíti, hogy név nélkül is ki lehet tölteni a lapokat. Én nevem vállalva írom meg, milyen élvezetes a téma s milyen elmélyült tudásról tanúskodik, de kíméletlen őszinteséggel a végére biggyesztem, hogy még jobb lenne, ha egy csipetnyi szerénységgel, meg alázattal is társulna, amiről annyit hallottunk a nap folyamán. Következményektől nem kell tartanom, mert nem kenyérkeresőként, hanem gyógyulni vágyóként jöttem a tanfolyamra és a kettő közti különbség érződik mindannyiunk magatartásán. A negyedik előadás végén ugyanis VIZSGÁT tehetünk, és nemigen kockáztat kritikát az, aki a vizsgán a vizsgáztató szubjektivitásának van kiszolgáltatva.

Az előadás lebilincselően érdekes. Hallunk a természet rendje szerinti életről, a helyes (vegetáriánus) táplálkozásról, alázatról, odaadásról és gyógyulásokról, melyek nem földi parancsra történnek.  Szerepel a témák között  pszichoenergoinformatikai masszázs, imaginált holografikus regeneráció és a szemipermeábilis energiaközpontok testen történő elhelyezkedése. Zavaróak az idegen kifejezések. Csak akkor értem meg használatuk hátterét, mikor az előadó elkezdi szapulni az orvostudományt és annak gyakorlóit, ugyanakkor életrajzában szerepel, hogy sikertelenül próbált orvos lenni. A rejtett kisebbségi érzés, a megvalósulatlan álmok sikeres megvalósítóinak szapulásában ölt testet.

 De minek foglalkozom ilyen földi dolgokkal, mikor megtudhatom, hogy a születési órám rezgésszáma a legfontosabb az egészségem szempontjából. Születéskor voltam a legegészségesebb, ha születésem a kozmikus rend szerint történt. Úgy gyógyulhatok meg, ha előadónk  ascendens korrekciós meditációval visszavisz az anyaméhbe, ahol újraszülethetek az alaprezgés szerint. Mivel nem múltba, hanem előre tekintő alkat vagyok, ennek kipróbálása nálam elmarad. De nem is baj ez, hiszen a betegség áldás (jelzés), hogy baj van életünkkel, tehát tulajdonképpen örülnünk kellene neki. A napi másfél órás jógát sem tudom megvalósítani, a hajnali harmatos réten való mezítláb járásról nem is beszélve. Mégsem vesztem el, mert a meditatív légzést akár minden nap elvégezhetem. Belégzéskor a világegyetem végtelen kozmikus energiáját lélegzem magamba, kilégzéskor pedig arra koncentrálok, hogy a kilépő levegő sötét, szennyes, a salakanyagokkal a diszharmóniát, bánatot, a betegséget is vigye ki. Az agykontrollra emlékeztet a módszer s így van esélye, hogy kipróbáljam. 

Táplálkozásunkkal is javíthatunk és ronthatunk egészségi állapotunkon. Húst lehetőleg ne, vagy minimális mennyiségben fogyasszunk, a tejcukor, tejföl nem emberi táplálék, a tejet a cigánygyerek nem tudja megemészteni, a nagyüzemi tenyészetekből származó tojás pedig egyenesen szörnyű, mivel stresszel elhalmozott gén információt tartalmaz. A gyerekeknek a cukros tea tudatos bűn és mérgezés, szilvaféléket sohasem együnk mással együtt, banánt, narancsot enni szintén káros, mert a Biblia soraiban szerepel “Más földek gyümölcseit ne egyétek”.  Lassú, bölcs, méltóságteljes legyen táplálékfelvételünk, mint a szopás. Elgondolkozom ezeken a bölcs tanításokon. Vajon tízmilliós nemzetünkből hány tucat ember tudja megvalósítani ezeket a táplálkozási szabályokat. Ez lenne oka mindnyájunk betegségének? Mit hoz akkor a jövő, amikor már lassan a déli, hamburger plusz kólára sem jut idő? Ebédidőben enyhe bűntudattal eszem a franciasalátát, hisz meglehet a majonézhez nagyüzemi tenyészetből való tojást használtak.

Délutánra megnyugszom, mert kezünkbe vesszük a frissen vásárolt ingát és a passzív hallgatás helyett, már mi is aktívan részt veszünk a programban. Megismerkedünk a káros földsugárzások fajtáival és szembesülünk azzal, hogy az elkorcsosult emberiség elvesztette auralátását, hő regulációs és földsugárzás érzékelő képességét. Jó régóta korcsosulhatunk, ha már honfoglalóink is szarvasmarhákat használtak a káros földsugarak megállapítására. De mi a valódi geopatikus sugarak mellé még pszeudogeopatikus sugarakkal is romboljuk szervezetünket, mint a trafóház, a mikrohullámú sütő, a rádiótelefon vagy az adóállomások, nagyfeszültségű vezetékek közelsége.

Egy csoda, hogy még egyáltalán élünk. A könyvespolcot is jobb elkerülni, mert a könyvek magukba szívják a geopatikus sugárzást. Szerencsére már tudjuk az ellenszerét is e káros sugárzásoknak. Nem kellenek drága ketyerék csak négy nagy terméskő a Dunából, vagy egy szalmazsák, 2-3 kg vadgesztenye fokhagymával keverve, lefelé fordított tükör 2-3 hetente félórára élére állítva, esetleg alufólia de az hamar telítődik. Minden reggel ki kell rakni a napra a paplant, lepedőt, párnát, kirázni a yin információt.

Az aznapi előadás bejezéseként megjelenik egy átszellemült fiatalember, aki szerényen ismerteti valami reiki nevű klubba való járás lehetőségét. Szemei a messzeségbe révednek és különösen csillognak. Először a “megszállott” szó jut eszembe róla, aztán eszembe jut, hol láttam ilyen tekintet. Gyermekkorom átszellemült hajnali ministrálásai közben a Ferences Rend templomának oldalhajójában egy- egy szent olajfestménye függött az oltár felett. Az Istenre, vagy legalábbis az ég felé tekintő szemek jutottak vendégünkről eszembe. Előadónk nagyon elismerően beszélt róla. Úgy gyógyítanak kézrátétellel, hogy szinte füstöl a kezük. Valamilyen szektaszerű dolgot érzek e mögött. A meghívott vendég szűkszavúsága, meg a füstölő kezek elképzelt látványa sem kavarja fel a fantáziám, így a reiki kuckó kimarad a programok közül.

A következő előadáson már ingázunk, és egy tesztlap segítségével kiderítem, hogy nem pihenem ki magam kellőképpen, táplálkozási zavaraim vannak, túlterhelem magam, nem sportolok eleget, és nem gyakorlom a belső csendet. Az ágyam viszont nincs rossz helyen, és ha ott lenne, Editem akkor se engedné átrendezni centire kimért hálószobánkat. Ha ezeket megváltoztatom, egy éven belül közel a maximális energiaszintet érhetem el. Érdekes, hogy az ingával saját és feleségem energiaszintjét is meg tudom állapítani még visszamenően is. Végtelenül unalmas témán, a gyógyfüveken, gyógyteákon,  a teakeverékek kiingázásán rágjuk magunkat keresztül, s csak az vigasztal, másnap “terepre” megyünk, szabadidőruhában kell jönni, és élesben gyakoroljuk a fölsugarak pálcával való behatárolását. A másnapi terep azzal kezdődött, hogy előadónk egy csatornafedél felett áthaladva (alig hallottuk egymás szavát a víz zubogásától) bemutatta, hogyan kell egy vízeret felfedezni.

El is indultunk úgy 20-25-en a buszmegálló felé hüvelykujj és mutatóujj közé fogott rézpálcákkal a kezünkben, ahol a közeledő busz vezetője felszálláshoz készülődő turistacsoportnak vélt bennünket és beállt a megállóba. Néhány idős hölgy ült a buszon, akik dermedten figyelték avatatlan szem számára szokatlan ténykedésünket, én pedig fohászkodtam, üzleti partnereim közül nehogy meglásson valaki, mert akkor lehet, hogy több üzletet nem kötök a szakmában. Túléltük a terepgyakorlatot, megnyálazott, lefelé fordított tenyérrel már a Hartmann csomópontot is tudjuk érzékelni, kimérhetjük lakásunkat vagy akár másét is 50 Ft-os négyzetméter áron.

A következő előadáson megtanuljuk az ember hét energiaközpontját, csakráját, az ezekhez tartozó szerveket, égitesteket, fémeket, gyógyteákat. Előadónk végül felajánlja, hogy az összes jelentkezőnek, akinek valamilyen egészségügyi problémája van, a helyszínen gyógymódot javasol. Megdöbbentő, hogy 1-2 kivétellel mindenki jelentkezik. Talán mind gyógyulni jöttek a tanfolyamra, mint én, vagy betegen akarnak nekikezdeni másokat gyógyítani?  A józan paraszti ész azt diktálja, hogy csak olyan gyógyítóhoz menjek, aki már legalább magát meg tudja gyógyítani.  Előadónk igen változatos gyógymódokat javasol a bemondott betegségekre, problémákra. Egyik társunk kislánya otthon lázasan fekszik, mire előadónk a távgyógyítást ajánlja fel.

Az édesanya könyörgő és egyben hálás tekintettel néz a mágusra, aki kecses japán táncmozdulatokhoz hasonlóan legyez kezével a levegőben, miközben mi koncentrálunk, és mély hallgatásba merülünk. A távkezelés végén társunk rohan hazatelefonálni és visszaigazolja az eredményt, mintha kicsit jobban lenne a gyerek.  Duzzadt bokámra sárga agyagból pakolást javasolt, valamint 7 féle gyógynövény keverékéből készült teát. Az előadás végén   Bud Spencert idéző, de szigorúbb tekintetű vendég látogat meg minket, előadónk régebbi tanítványa. Nyakában háromszög formájú alpakka medál, közepén kővel, bozontos szemöldöke, hosszú haja koronaként övezi fejét, látszik, hogy nem hétköznapi személyiség. Szinte számonkérően szól ránk, miközben a társaságot vizsgálgatja összehúzott szemöldökkel: Van köztetek tisztánlátó?

Mint kiderült, valami glóriafélét kellett volna látnunk a feje fölött. Egy- két jelentkezőt a helyszínen gyógyít. Energialabdacsokat dobál, és titokzatos mozdulatokat végez 2-3 méter távolból. A reakciók és az eredmények messze nem meggyőzőek. Végül megadja rendelője telefonszámát és mi pedig a rövid négy nap alatt magunkba szívott tudásról adunk számot.  Újabb 1.500 Ft-ot kell érthetetlen módon külön vizsgadíjként a vizsgázóknak kifizetni. A fejenként maximum  ötperces vizsgán az egyik vizsgázó két kérdést kapott. Ártalmas-e vízér felett feküdni, és beugrató kérdésként, hogy mennyi ideig kell a gyerek kakaóját a mikrohullámú sütőben melegíteni? Ha az ilyen vizsga alapján természetgyógyászati működést lehet megkezdeni, akkor bizony gondolja meg az ember, kivel hagyja kezeltetni magát.

Hétfőn egyenként az irodámba hívom kolleganőimet, és az ingával megmérem energiaszintjüket. Mivel az eredmény meglepően alacsony, rádöbbenek az elmúlt 40 év gyakorlatára. A hétvégébe mindent belesűríteni, és a munkahelyen kipihenni, lazítani. Már megérte a tanfolyamra elmennem gondolom, miközben félig tréfásan felhívom kolleganőim figyelmét, hogy a munkahelyen kipihent állapotban kell megjelenniük. Otthon megpróbálkozom a lakás kimérésével, de kinek van kedve és érzéke 470 km autóvezetés és három vérre menő üzleti tárgyalás után pálcával végigegyensúlyozni a lakás minden négyzetcentiméterén.

Az inga egyébként is azt jelezte, hogy nem földsugárzás a betegségem oka.  Agyagot sem tudom, hol lehet szerezni, arról nem is beszélve, hogy pedáns Editem mennyire nem tűri a legkisebb piszokkal, szennyel járó tevékenységet a lakásban. Maradna a gyógytea, de a kapásból, vizsgálat nélkül odavetett gyógymód javaslatot nem tudom komolyan venni. Sebaj, majd lesz másfajta gyógyír bajomra. Az Elixír minden hónapban leközöl, valami forradalmian új gyógymódot, hátha a következőben lesz az én megoldásom.