TETYAREV

Már rendszeres olvasmányommá vált az Elixír és a Természetgyógyászat. Érdeklődésemet, most az íriszdiagnosztika kelti fel. Valóban csodálatos lehet, hogy keletiek több száz vagy több ezeréves tapasztalata alapján csak belekukkantanak a szemembe, és máris megmondják, mi lehet a baj. Lám a hazai orvostudomány mennyire jutott. Hiába orvosnő a feleségem, mégsem tudják már egy fél éve megmondani mi a betegségem. Egy belváros ház emeleti lakásában fogad a magyarul is tudó orosz asszisztensnő és csak úgy dől belőle a panasz. Milyen keveset keres, milyen kevés marad szegény Doktor úrnak is, milyen rossz ez az adórendszer. Rögtön eszembe jut fizikai munkás koromból munkatársam mondása: - Aki sir, attól el kell venni. - Aki dicsekszik, annak adni kell. Ha olyan rossz itt nálunk, miért marad itt?

De hagyjuk a rosszmájúságot, már rajtam is a sor. Leülök egy kis forgószékre, beillesztem fejem a szemvizsgáló szerkezetbe, és türelmesen hallgatom, ahogy sorolja a betegségeket egymás után az orvos. Bélrenyheségtől, tüdővizenyőig sok minden hallatszik, de végül megtalálja. Hurrá, megtalálta a bal bokát a szememben is. A nagy lelkesedés közben lelohad, mert eszembe jut, hogy pár perce magam mondtam panaszom, ami egyébként is kilométerekről látszik sántító, bicegő járásomon. Az adna igazán hitelt ennek a módszernek, ha biztosan Ö találná ki, mi a baj, hiszen így, egy előre megmondott dolgot könnyebb “megtalálni”, mint valamit kitalálni. De nem ez a lényeg, lássuk a gyógyulást.

Gyógyulni akarok kedves tovarisom, de hamar. A doktor úr több száz oldalas angol nyelvű homeopatikus könyvet vesz elő, s közben elmagyarázza, hogy igen nagy hígításban olyan szert fog felírni, ami egyébként ilyen tüneteket okozna. Ja igen, kutyaharapást a szőrivel, a népnyelv is így mondja, ez biztosan fog használni. Nem, köszönöm, nem kérem a külön futárszolgálatot, havonta járok Bécsbe a munkám kapcsán, majd magam kiváltom. Ausztriában drágább a gyógyszer, de azért a több mint ezerschillinges számla egy kicsit elborzaszt. Ugyan mit törődöm a kiadással, fő az egészség. A következő rendelésen egy Voll nevezetű készülékkel igen érdekes módon állapítja meg az adagolást a doktor. Ujjamhoz nyom egy elektródát, majd a tenyerembe kell venni a pici gyógyszergolyócskákból egyre több darabot, és annyit kell majd szednem, amennyinél kijelez a műszer. Nagyon tetszik a szerkentyű és a legérdekesebb benne, hogy még a doki sem tudja, hogyan működik. Nem a bőr hőmérséklete, nem a bőráram alapján, mégis annyit kell szednem, amennyit a készülék mutat, mert ez így működik évtizedek óta.

Hozzászoktam már, hogy a természetgyógyászat, meg az ezoterika világában vannak dolgok, melyek működnek de nem tudni miért és hogyan. A lényeg, hogy nálam működjön. Szedem szorgalmasan a tejcukor gömböcskékbe rejtett homeopatikus gyógyszereket, még titkárnőm is tapintatosan segít, hogy ne maradjon ki egy alkalom se, de három hét után semmi változás sem mutatkozik. Újabb tapasztalattal gazdagodtam és az izzólámpa feltalálójához hasonló az optimizmusom, aki minden sikertelen kísérletet úgy értékelt, hogy ismét van egy módszer, hogyan nem lehet csinálni izzólámpát.