FELSŐFOK

Edit onnan értesült a felsőfokú tanfolyamról, hogy kezdtek érkezni a pénzek. Sokat töprengtem, hogyan folytassam a tanfolyamot Gergő nyomdokaiban. Abban biztos voltam, hogy sem tanításért, sem beavatásért pénzt nem kérek, utóbbitól ugyanis nagyon óvott a SZÓ. “Ott Lelkem nincs jelen” Márpedig ezt semmiképp sem akartam kockáztatni, egy esetleges kis haszon sem vonzott. Feltűnő lett volna azonban az is, ha az eddigi pénzes tanfolyam után hirtelen ingyen kezdem el hirdetni a tanfolyamot ezért arra következtetésre jutottam, hogy ugyanannyit kérek a tanfolyamért, mint Gergő és abban az értékben könyveket adok a tanfolyam ajánlott irodalmaként. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Nem lesz törés a tanfolyam menetében, és mégis elolvassák azokat a könyveket, melyekre egyébként esetleg sajnálnák a pénzt.
Edit már a második pénzes utalvány megérkezésénél pörölni kezdett:

- Lelketlenség ezeket a szerencsétleneket kifosztani! Bobela táppénzen van egy éve, az András is szegény mozgássérült, ilyeneken akarsz nyerészkedni?
- Dehogy akarok szívem, kapnak ők könyvet abban az értékben, amit befizettek.
- Miért kell neked ezeket a könyveket terjeszteni, minek buzgólkodsz ebben annyira, ha nem érdekli őket? Ennek az egésznek nincs semmi értelme, a tanfolyam eredeti vonalát is teljesen eltérítetted, többet nem tarthatsz ott a rendelőben tanfolyamot! Ez egy Köjál engedéllyel rendelkező orvosi rendelő, a diplomámba kerülhet, ha ott kuruzslás folyik.

- Most ez hirtelen probléma lett szívem? Hány orvos végezte már el a tanfolyamot és milyen jól működik nekik a gyógyítás? Ki törődik azzal, hogy hétvégén abban a helyiségben mi mit csinálunk ott baráti összejövetel keretében? Különben sem hivatalos, üzleti tanfolyam ez, mert ők a könyveket, meg a jelek fénymásolatának költségeit térítik meg és én ingyen tanítom őket.

- Akkor meg minek? Mi értelme van Gergő hókuszpókuszának?
- Van értelme, és sokan hiszünk benne! Te is hittél benne, neked is működött.
- Ez az egész csak hallucináció volt! Ha működik, miért nem gyógyítja meg Böbét?
- Böbe Isten kezében van, ezt megírta a SZÓ is!
- Téged tönkretesznek, már teljesen meghülyítettek ezek a fanatikusok, élükön a Pali bácsival, azzal a vén sz…ral, meg az Évával, azzal a rohadt k…..val, de csak kerüljön bármelyik a kezem közé, szétszedem őket. Már teljesen a maguk akarata alá hajtottak, csak azt mondod, amit ők, csak azt csinálod, amit ők és meglátod ez rossz irányba fog vezetni. Sok ilyen került már elmegyógyintézetbe.

- De Editkém, engem nem kényszerít senki. Te ismersz a legjobban, hogy sohasem tűrtem el semmilyen beavatkozást az életembe. A szüleimmel is az volt mindig a problémám, hogy úgy éreztem, rám akarják akaratukat kényszeríteni, az összes munkahelyváltásom a szuverenitás iránti igényemnek volt betudható.
- Akkor meg becsaptak, megmételyeztek, félrevezettek, kihasználták a naivitásod, azért hülyítettek meg ennyire az Istennel. Ott nyaljátok - faljátok azt a rohadt ……

- Editkém, hogy tudsz ilyen gyűlölettel beszélni? Emlékezz csak vissza, hány biztosítási ügynök ment el tőlünk üres kézzel. Én mindig átláttam a szitán, mindig észrevettem, akármilyen ravaszul, trükkösen akartak valamit eladni nekem. Épp azért volt az élelmiszerszakmában is olyan jó a hírnevem, hogy dörzsölt öreg róka vagyok. Én ezt jól átgondoltam az Istennel kapcsolatban és befolyásolás nélkül, rábeszélés nélkül, kényszerítés nélkül választottam ezt az utat. És én az Istent semmiért el nem hagynám. Kár is próbálkoznod, hogy lebeszélj róla. Ha nekem azt mondanák, hogy levágják a karom tőből, ha nem tagadom meg Istent, akkor azt mondanám, hogy vigyétek! Mert tudom, hogy Isten jó, Isten szeret minket és Isten örök.

- Figyeld meg, ez a Lipótmezőre vezet. Te már nem vagy normális. Járj el a templomba, mint az átlag, nincs nekem kifogásom a hit ellen, de normálisan, ne ezzel a piszkos bandával! Hidd el, én jót akarok neked. Csak meg akarlak óvni tőlük, és még egyszer hálás leszel nekem ezért.

- Szívem. Mind a ketten ugyanazt mondjuk és akarjuk. Te azt mondod, hogy vesztembe rohanok és tönkre fogok menni, ha hiszek. Én ugyanúgy meg vagyok győződve arról, hogy jobb lenne neked, ha hinnél Istenben. A különbség csak annyi közöttünk, hogy te rám akarod kényszeríteni a te hitetlenségedet, én pedig nem akarom rád kényszeríteni az én hitemet. Én csak arra kérlek, hogy hagyj engem meg a hitemben, ne akarj másra kényszeríteni.

- Nem kényszerítelek én, járhatsz tőlem templomba, de normálisan, mint a többiek.
- Editkém, nekem az nem az igazi, én nem tudok “normálisan” hinni Istenben, csak úgy, ahogy most.
Nekem a régi Arany Viktor kell, nekem az kell, akihez én hozzámentem. Amikor összeházasodtunk nem volt szó ilyesmiről. Ha ilyen bigott lettél volna, hozzád sem mentem volna feleségül.

- De Editkém jó is van abban, hogy hitre tértem. Én most megvallom neked, hogy már tíz éve arra készültem, hogy elhagylak, ha a gyerekek felnőnek, most pedig nem hagynálak el semmi pénzért.
- Szép kis alak vagy! Fordította ellenem bumerángként őszinteségemet. Látod, te már akkor romlott voltál, nekem sosem jutott eszembe ilyesmi, de majd most fog. És különben is, engem te ne az Isten kedvéért szeress, hanem magamért! Én a régi Arany Viktort akarom!

- Azt, aki hónapokig meg volt sértődve rád, aki tele volt haraggal, aki el akart hagyni?
Az kell neked?
- Az te voltál, de ez nem te vagy, ez csak egy máz, ez hazugság!
- Én már nem tudok a régi lenni Editkém. Mondtam halkan, de biztosan, hiszen valóban felégettem mindent magam mögött.
- Dehogynem tudsz te, csak nem akarsz!
- Hát jó, akkor így mondom, mert tényleg igazad van. Nem akarok.
- Akkor te egy lelketlen, kegyetlen fráter vagy. Te vadítottál el engem, mert a Györgyivel sokszor be is ültem a templomba, a te lelkeden szárad, majd a pokolba fogsz kerülni, de ha van túlvilág, akkor majd megyek és megkísértelek!

Hát így zajlottak hétköznapjaink. Mint a hideg-meleg vizes váltófürdő, vagy a hullámvasút. Egyszer fenn, egyszer lenn.
Már csak két nap volt a felsőfokú tanfolyamig és izgatott voltam. Nem volt időm a munkám miatt felkészülni, az otthoni légkörben nemigen tudtam elmélyülni, felkészülni, Edit a SZÓ nyolcas kötetét kikapta a kezemből, széttépte és megtaposta, tehát csak fönti segítségre számíthattam. Ráadásul Gergő a jeleket sem rajzolta még meg, így igen zavaró volt a bizonytalanság. Nagy nehezen elcsaltam a rendelőbe, ahol nekiült rajzolni a jeleket, de csúszkált a filctoll a kezében, bele- belejavított a jelekbe, ami miatt többször kellett hallgatnom, mert hol így, hol úgy mutatta a jelek megrajzolását és kellemetlen volt, amikor magyarázkodnom kellett.

- Szépen, precízen kisfiam! Gergőkém ez így nem lesz jó, rajzold újra! - Mondtam türelmetlenül.
- Tudod mit apa? Megcsinálom. Beavatlak, hogy te is tudjál jeleket rajzolni.
Lefektetett a rendelőben, behunytam a szemem és csak ujjainak surrogását hallottam, meg erős energiahúzást a harmadik szemem és a két szemem tájékán.

- Na apa? Tartotta elém két tenyerét, de azon egy fia jelet sem láttam. Valahogy ösztönösen behunytam a szemem és ekkor, mint neonreklámot a ködben, láttam egy jelet. Lerajzoltam.
- Hát a másik? Tartotta oda másik tenyerét is.
- Megy ez neked apa, rajzold meg a jeleket, addig én játszom a számítógéppel.

Ó Istenem. Milyen kegyes vagy te gyarló gyermekedhez. Hónapok óta nem foglalkozom semmi mással, csak imádkozom és Te küldöd ajándékaidat. Milyen értelmetlen bármely tudás hajszolása, hiszen Tőled megkap az ember mindent, hisz Te vagy a mindenség. Hát én is megkaptam ezt a képességet.
A tanfolyam alatt, a beavatásnál úgy éreztem, mintha valami finom paplan ereszkedne le és a két szememen enyhe nyomást éreztem. Ahogy elkezdték mesélni beavatási élményeiket a résztvevők, fejük mögött, mintha egy lámpás világított volna. Kezdtem látni az aurát. Ez szinte már kicsit sok is volt egyszerre. Alig egy hete, hogy valaki érdeklődött, nálam is jönnek-e elő a képességek és azt válaszoltam:

- Tudod engem már nem érdekel, hogy leszek-e auralátó vagy nem, a fiamat úgysem tudom utolérni, mert már megkaptam volna én is, ha szükségem lenne rá, vagy elég érett lennék hozzá. Nekem bőven elég az Isten szeretete, hogy szerethetem Őt és ennél többet nem is tudok elképzelni. Hozzá képest minden olyan értéktelen, talmi, semmi. Amint nem kepesztettem az auralátás, meg a jelek látása iránt, amint lemondtam róluk gondolatban, máris megkaptam őket. Hát nem klassz dolog ez?
Károly bácsitól rejtélyes meghívást kaptunk. Edit azzal eresztett el minket, hogy Böbe gyógyulásával kapcsolatos, ezért elmehetünk. Károly bácsinál egy kedves, mosolygós, tarpai özvegyasszonnyal találkoztunk, akiből nyugodt békesség sugárzott, de érződött rajta, hogy nagyon érzékeny és hogy sokat szenvedett. Nem volt olyan gyógyítós kinézete Klári néninek, ezért kíváncsian vártuk, mi lesz a fejlemény.

Kiderült, hogy pár éve vette észre magán a médiumi képességet és Isten kegyelmének tartja, hogy kapcsolatot tarthat a szellemvilággal. Elcsendesültünk. Károly bácsi benyomta a kis riportermagnó gombját, mi pedig elkezdtünk imádkozni. Megszűnt az utcazaj, nem hallottuk a macskák nyávogását, de éreztük, hogy egyre többen vagyunk. Az ima végeztével Klári néni engedélyt kért és kapott a kapcsolatfelvételre. Behunyt szemmel, összetett kézzel nézett felfelé, és mint valami tolmács, aki egy filmet mesél el, beszélni kezdett. Nem szavakat, hanem képeket, érzeteket kaphatott, mert keresgélte a szavakat, volt hogy visszatért, helyesbített. Érződött, hogy lelkiismeretesen végezte munkáját.

Nagyfiamról nagyon szép jellemrajzot adott, majd Gergőre tért rá. Gergő múltjáról, előző életeiről is beszélt, arról, hogy mennyire fontos neki a szeretet, meg a kikapcsolódás, hiszen éjszakánként rengeteget tanul. Mivel aktív, szoros kapcsolatot tart a föntiekkel, félig-meddig ott is él, tehát nagyon erős benne az elvágyódás. Annyit mondanak meg, annyit mutatnak meg, amennyit ez a fiatal fizikai test elbír, de egy nagyon régi, nagyon összetett, fejlett lélek van ebben a gyermektestben. A nagy vállalása le van takarva, de azt megtudtuk, hogy azért képzik, tanítják Gergőt, mert neki a végidőkben, az utolsó időkben lesz majd dolga, hogy sok embert hitre térítsen gyógyításaival.

Nagyon megkapó volt, hogy kétszeres bizonyságot kaptunk. Egyrészt, magam is valami ilyesmit sejtettem, hogy nem csodagyereknek szánja őt Isten, hogy komoly tervei annak vele, másrészt megerősítést arról, amit egyre többen mondanak, írnak, hogy mi az utolsó óra munkásai vagyunk.

Mikor Böbéhez és Editkémhez ért, zokogásba fulladt és többször újra kellett kezdenie a mondókát, mert annyira meghatotta mindkettejük fájdalma és szenvedése. Mélyen együtt érzett velünk, hisz ő is sokat szenvedett életében. A Mennyei Atya azért mérte ezt a rendkívüli keresztet ránk, mert tervei vannak a családdal. Nem az emberek előtt, nem földi szempontból, hanem Isten előtt, a szellemvilág szemszögéből kell tökéletes családdá válnunk. Ki kell tartani, el kell viselni a szenvedést és meg lesz a jutalma, mert ha a próbát kiálljuk az örök boldogság juthat mindnyájunknak osztályrészül, és az ötödik vagy hatodik szférába kerülhetünk.

Nem tudtam, pontosan mit takar ez a szféra dolog, de biztos voltam benne, hogy ha lehet, még jobban ki kell tartanuk egymás mellett. Klára néninek őszintén elmondtam, hogy nagyon köszönöm és nagyon hiteles volt beszámolója, de amit előző életeinkről mondott, az jelentősen eltér a Gergő által megtapasztaltakról. Ő ezt azzal magyarázta, hogy amit Gergő már tudott, azt nem akarták újra leadni a föntiek, ezért mozaikként össze kell raknunk az ismereteket. A fő mozaik megvolt, ami a legfontosabb, azt megtudtuk, de nem tudtam, hogyan mondjam ezt el Editnek. Ezzel úgy vágna ki az ajtón, hogy csakúgy repülnék.

Klári néni természetesen egy fillért sem fogadott el ellenszolgáltatásként, hanem közös imában köszöntük meg Istennek a tanítást. Már majdnem indultunk volna, mikor ő kezdett kérdezni Gergőtől, mert saját magára nézve nem rendelkezett teljesen részletes információkkal. Ő sem lehet próféta a saját hazájában, gondoltam és őszintén sajnáltam, mikor Gergő minden tiltakozás ellenére bizonygatta, hogy neki még egyszer le kell még születni. Bármennyit is szenvedett, bármilyen magasra is jutott, 2.000 évvel ezelőtti cselekedetét még nem egyenlítette ki.

Magamra maradtam az információval és elolvastam néhány könyvet, ami a világ végével foglalkozott. Mai könyvek voltak, amelyek a Szentírásban, a Jelenések könyvében foglaltakat fedezték fel, vagy vélték felfedezni nagyon sok mai eseményben. Rájöttem, sokan azért tartják dajkamesének, hisztériának ezt az egész kérdést, mert félelmet kelt és maguk is félnek tőle. A legtöbb könyv hangvétele érinti, vagy átveszi a megfélemlítést, pedig Mária szelíd, szeretetteljes Medjugorjei figyelmeztetései azok, melyek a valósághoz a legközelebb állnak.

Kezembe került Vay Ödönné Wurmbrand Adelma múlt századi médium, “Szellem, erő, anyag” című könyve. Iszonyúan sűrű, tömény, nehéz olvasmány. Herbert Spencer Szintetikus filozófiájával vetekszik. Ugyanakkor, ha a matematikai, geometriai részeket figyelmen kívül hagyja az ember, megtudhatja a teremtés és a szellembukás részletes és igen logikus! magyarázatát. “Atyám házában sok lakóhely van” tehát nemcsak a Földön, hanem különböző “világokban” zajlik az elbukott szellemtömegek visszavezetése és mindenki abban a világban ölt szilárd, vagy félanyagi testet, amely az adott fejlettségi szinten a legjobban elősegíti fejlődését. Ebből tehát világos és kézenfekvő, hogy az összes ufós képzelődés humbug illetve a másik oldal műve. Ha vannak is, mert vannak más “lakhelyek”, más világok is, ezek lakói ugyanúgy Isten akarata szerint kell, hogy éljenek és a szerint is élnek. Ha nem a szerint, akkor pedig pontosan a másik oldalhoz, az ellenhez tartoznak.

Tehát eszerint kell kivizsgálni mindent, megkülönböztetni a búzát az ocsútól. Itt is igaz, hogy gyümölcséről ismerni meg a fát. A Gergőt meglátogató “ufók”, akik a legalacsonyabb szintű fejlettebb szellemi lények, űrlények voltak, meghatározott céllal, Isten szolgálatában álltak és rövid küldetésük befejezése után, mind fejlettebb “ufók”, angyalok vették Gergőt szárnyaik alá. Azok az események, ahol félelemkeltés az eredmény, levágott fejű állatok, materializálódott tetemek, a gabonakörök, melyeket az amerikai sajtó nagy hűhóval felfúj, mind a másik oldal munkái, azt a célt szolgálják, hogy az emberek figyelmét Istenről eltereljék, hogy rémületet keltsenek, azt a hitet, hogy majd űrhajón érkező földönkívüliek fogják megmenteni a Földet, vagy támogatni a velük elsőként kapcsolatba lépő nagyhatalmat. Nem véletlen, hogy az ”ufókutatók” jó része katonatiszt.

A másik oldal ugyanúgy tud “teremteni”, materializálni, sőt gyógyító erőt is adni. A legtöbb “eltérítés”, melyre olyan drámaian emlékeznek hipnózisban az eltérítettek, nem is történik meg, csak az agyukba táplálják. Ha Isten angyalai Gergőnek tízezer gyógyító jelet tudtak “belevésni” a fejébe, a másik oldal is be tud táplálni egy-két ijesztő, szörnyű emléket.
Ezekben a “világokban” időről időre, egy-egy világkorszak végén, törvényszerű azon szellemi formák kiválása, kicsapódása, melyek a törvényes fejlődést akadályozzák. Persze itt több millió éves világkorszakokat, éónokat képzeljünk el, ami az örökkévalósághoz képest még relatív rövidnek is tűnhet és csak földi mértékkel nézve örök. Tehát nem világ vége, hanem világkorszak vége, és nem a mi felfogásunk szerinti örök kárhozat, felfoghatatlanul súlyos és igazságtalan büntetés jut nekik osztályrészül, hanem szellemük apró részeire bontva végigmegy a fejlődés lépcsőin, az ásvány és növényvilágon, és millió évek, világkorszakok telnek majd el, míg újra lehetőséget kapnak Istentől testetöltésre, hogy megkezdhessék visszavezetésük hosszú vándorútját.

Minden ilyen felismerés csak azt erősíti bennem, hogy Isten végtelenül jó, és végérvényesen senkit és semmit nem vet el magától, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Az igaz, hogy földi fogalmak szerint ez igen hosszúnak tűnhet és nem is lehet kellemes a bukott szellemiségnek a külső sötétség, de örök kárhozott, örök kárhozat nincs.

A narancsimportőr példáján tudnám ezt bemutatni. Isten a narancsimportőr, mi pedig a hűtőhajóban, zölden érkező narancsok, a javulás érdekében testet öltő szellemek vagyunk. Amikor Isten látja, hogy a narancsok egy része szépen kezd sárgulni, érni, de néhány megrothad, a jó gazda gondosságával kiválogatja a rothadókat, hogy ne akadályozzák a többit az érésben, de nem tüzeli el őket az örök kárhozat lángján, hanem felaprítva komposztálóba teszi őket s majd talajjá, aztán növénnyé válva, egyszer ismét narancsok lesznek.

Aki egy kicsit is ért a mezőgazdasághoz, annak nem lehet félremagyarázni a búza és a konkoly példázatát sem , melyben az aratáskor a kévébe gyűjtött konkolyt tűzre vetik. Nem az örök poklot jelképezi az aratás utáni tarlóégetés. A felégetett tarlót beforgatják a földbe és újból búza lesz belőle. Az Isteni szeretettel ellentétes és inkább káros az örök pokol lángjaival riogatni a bűnösöket. Félelemből még nem szeretett soha, senki.