A SZÖVETSÉG

Nem találtam jobb kifejezést arra, ami velem történt. Bár a szövetség szó egyetlen egyszer sem hangzott el, valamiképpen még szorosabbra fonódott kapcsolat Isten, és én közöttem. Egyik vasárnap délután kimentem az erdőbe és már útközben jelentkezett. “Harag, gyűlölet sohase telepedjen meg szívedben! Szereteted legyen önfeláldozó! Tetteid, ne szavaid alapján tudják az emberek, hogy az Én gyermekem vagy.”

Kiértem az erdőbe. “Benne vagyok minden fában, fűben, bokorban, az egész Teremtésben. Örülj nekem!” Elkezdtem énekelni, nagyon jól esett. “Én hívtalak ki az erdőbe, hogy itt is találkozz velem.” Váratlanul, ötletszerűen mentem ki az erdőbe. Eszembe jutott, hátha elfelejtem, amit mond, mert még nem volt nálam papír és ceruza, így visszamentem az autóhoz. “Te ne aggódj semmiért! Töltsön be az a tudat, hogy az Enyém vagy! Ennél többet úgysem akarhatsz. Mit gondolsz, miért engedtem, hogy oly sokáig elfordulj Tőlem? (hogy a világ 25 évig elfordítson Tőlem?) Hogy a bűnben megmártózva, majd általam megtisztulva, példát mutathassak rajtad keresztül. Sok minden vár még rád. Gyűjtsd az erőt! Itt az erdőben feltöltekezhetsz. Nemsokára hozzá kell szoknod a nélkülözéshez is. Persze, csak ha hajlandó vagy rá. Választhatod a világot is élvezeteivel! Szabad akaratod van. Engem csak önszántadból szerethetsz.” Ekkor magamban ellenállhatatlanul éreztem, hogy bármit meg tennék Érte, hisz Ő csak kér szelíden, nem parancsol. “Érdekből, félelemből, parancsra nem, mert az nem is szeretet.

Könyveddel ne sokat törődj! Majd tudtodra adom, ha eljött a kiadás ideje.”
Egy keddi napon érdekes dolog történt. A szokottól eltérően nem vasárnap, mise alatt, mise végén szólt hozzám a SZÓ, hanem már reggel, munkába menet, már akkor, amikor beültem az autóba, ezért minduntalan megálltam, hogy feljegyezzem, amit Isten hozzám szól.

“Gyermekem! Hírnököm, küldöttem leszel. Evangéliumomat fogod hirdetni, mint a próféták. De sorsod is az övék lesz.” Ezeket nem konkrét próféciaként, hanem lehetőségekként, példálózva mondta.
Elvállalod?”
- Igen Atyám!
“Megpecsételem szándékodat. Te leszel a pusztába kiáltott szó!”
- De én nem vagyok szent! Tiltakoztam, mivel Keresztelő Szent János jutott eszembe és méltatlannak éreztem magam hozzá képest.
“Még faraghatok belőled. Különben sem az a fontos, hogy milyen vagy, hanem az, hogy az Enyém vagy. Rajtad keresztül fogok szólni a népekhez! Második eljövetelemet fogod hirdetni, melynek időpontja közeleg. Most dicsőségben jövök el, angyalaim élén, hogy különválasszam a búzát az ocsútól.
Vigyázz, hogy te a búza közé tartozz! Jaj annak, akinek nem lesz olaj lámpásában! Az ég csatornái (kapui) nemsokára megnyílnak.”
Menj! Megáldalak.”

Azért van annyiszor zárójelben másik jelentés, vagy megfogalmazás, mert a SZÓ tartalmat közöl, és azt nekem kell formába öntenem. Ez igen nehéz, mert többféle kifejezést lehet találni ugyanarra a tartalom érzetre, és ezek eltérőek is lehetnek. Pali bácsinak mindenesetre szorgalmasan küldöm esszéimmel együtt a SZÓ közléseit, és ő úgy nyilatkozott, hogy Isten szól minden bizonnyal rajtam keresztül, de a jövőre vonatkozó dolgok esetében inkább essek a mulasztás bűnébe, és hagyjam azokat figyelmen kívül.

Nehéz volt ezt a tanácsot betartani, de megértem Pali bácsit, hogy így válaszolt, hiszen a SZÓ kötetekben szinte sosem volt jövőre vonatkozó utalás, ugyanakkor a nekem jött “anyag” nem volt sem félelemkeltő, sem lehangoló, ami alapján a Megtévesztő machinációi közé lehetett volna sorolni. Én teljesen biztos voltam abban, hogy Isten szól hozzám e hang formájában, mert a tartalom összevágott napi életem eseményeivel, és egyéb megtapasztalásaimmal.

Amikor felértem Budapestre, az Attila úton szemem megakadt a szembe jövő villamos vezetőjén. Vajon hisz-e Istenben? “Minden testvéredben Engem láss! Feladatod sokszoros! Épülnöd kell szeretetben, természetességben és alázatban. Légy mindig természetes, sosem mesterkélt! Mindig magadat add, olyannak, amilyen te vagy. Így vagy a legkedvesebb Nekem. Szerény légy és csendes. A legutolsó helyre törekedj, azt nem akarja elvenni tőled senki.” - Hogy lehet ezt a “prófétasággal” összeegyeztetni? Gondoltam. “Ne aggódj semmin! Vezetni foglak.”

Délelőtt dolgom volt a Kermiben, letettem a Blaha Lujza téri parkolóban az autót, és a Népszínház utca tarka forgatagában figyelni kezdtem az embereket, vajon mi lakozhat bennük? Jóság, szeretet, vagy az ellenkezője? “Ne vizslasd, ne firtasd őket! Ők mind a gyermekeim és egytől-egyig a testvéreid! Ne tégy különbséget közöttük! Szeress mindenkit egyformán, mint Én!”
Arra gondoltam, hogy Jézus most már nem csak alkalmanként, hanem szinte egész nap tanít, formál rajtam. “Átalakításod megkezdődött és ez még csak a kezdet. Sok minden vár még rád. Szeress mindenkit, mint Mennyei Atyám és Én szeretünk titeket. Csak így lehetsz boldog. Én teszlek boldoggá a SZERETET. Szívedben lakozom, ott vettem lakást magamnak. Élj szerényen csendesen, mint Én. Aki csendben él, nem nagy a (saját) hangja, az hallja meg az Én hangomat. Légy mindig vidám, vedd könnyebben az élet megpróbáltatásait, hisz a végén Én várok rád! Sőt, már most is mindig veled vagyok. Megszabadítalak mindentől, ami bánt, ami lehúz, és Erőmet adom neked. Engem fogsz majd képviselni szeretett gyermekem. Nem többet ér ez neked a teljes világmindenségnél? Mondtam neked korábban, hogy mennyei kincseket gyűjts! Erre gondoltam akkor.”

Arra gondoltam, meddig kell várnom, míg megint szól hozzám, hisz január óta hosszú hónapok teltek el. “Mindig fogok szólni hozzád. Mikor számítógépbe írod, akkor természetesen kijavítom hibáidat (előfordult, hogy egy-két kifejezést módosított, finomított), mert vevőkészüléked egy kicsit még poros. De ne aggódj! Majd én leporolom. Szeretlek! Erre teremtettelek. És az egész világegyetemet szeretem! Mindenkit! Gonoszt, jót egyaránt. Ti nem tudjátok, hogy Én valójában milyen vagyok. Legtöbbetek félreismer engem, hamis elképzeléseket alkot Rólam. Teli vagyok szeretettel, hisz Én magam vagyok a SZERETET, és szeretlek titeket az örökkévalóságig. Élj te is mindig szeretetben! Ez a főparancs. Fő parancsom számodra. Szeretlek végtelenül, mérhetetlenül, így tanítalak téged is szeretni.” Észrevettem magamon, hogy a Vele történt “beszélgetés” után egész másképp néztem az embereket. Mesterem tanít, formál, és én, mint puha gyurma, alakulok szerető keze alatt.